Árnyak Könyve Vol. 2.

Szóval, túl vagyok az első héten. És már akkora a kontraszt, hogy az hihetetlen.

Nem mondhatnám, hogy bármilyen szempontból is kiemelt státuszban volnék, egyszerű ügyintéző vagyok, mégis az az érzésem, hogy jobban megbecsülnek, mint eddig bárhol. Végre ez egy prosperáló cég, ahol tudják, hogy az alkalmazott dolgozik meg a vállalat pénzéért, és ennek megfelelően bánnak vele. A tanítás is korrekt volt, és most is nyilván javítanak, ha hibázok, hiszen annyi mindent nem tudok még. De ezt egy teljesen korrekt stílusban teszik, nincs a "mi vagyunk a főnökök, és az erősebb kutya baszik" jellegű megalázás.

Eleve, nagyon jó fej emberek vesznek körül. Jó az iroda légköre. Oké, a recis csapat is jó volt, de ott ugye váltásokban dolgoztunk, itt meg ugye 8 óráig vagyunk nyolcan egy helyre zárva, ehhez mérten simán király. Meg ugye laza abban is, hogy nincs dress code, mivel személyesen nem találkozunk az ügyfelekkel. Szóval ez lesz az a hely, ahová akár kék hajjal, vagy tetkóval is bemehetnék, senki nem szólna egy szót se.

Tetszik, hogy komolyan van véve a munka. Eleve, nincs üresjárat, és van értelme annak, amit csinálok, így nyilván nekem se jut eszembe lépten-nyomon, hogy mondjuk fészbúkoljak. Ha nagyon belemerülnénk abba, hogy másról beszéljünk, mint a meló, valaki úgyis figyelmeztet, hogy ne tegyük, de cserébe fordítva is betartják a dolgokat - valamelyik nap lementem kajálni, és 15 perc múlva vissza is mentem, és nekiálltam a dolgomnak. Rámnéz az egyik kolléganő, hogy: Ugye tudod, hogy fél óra az ebédidő? Mondom, igen, mért túlléptem? Nem, dehogy, ellenkezőleg, épp ez az, hogy még nem kell siessek dolgozni, van 10 percem, nyugodtam mélezhetek, vagy valami. Lol?

Meg hát, más a hozzáállás. A hotelben ugye az ment, hogy "te vállald a hétvégét" "ne, inkább te". Itt egyrészt nem kell sokat hétvégézni, nekem még egyáltalán nem, és később is kb. havonta egyszer-kétszer egy napot. Másrészt, az ilyen túlórát biza megfizetik, szóval itt most inkább az "én szeretném azt a hétvégét" "nem, inkább én" dívik, ami nagyon más.

És tényleg jó, hogy sok a munka. Végre nem azt érzem, hogy bucira unom a fejem egy töküres helyen, vagy imádkozni kell valami betávedő vevőért, hogy legalább fizura jusson, hanem hogy pörög az élet, van foganatja a tevékenységünknek.

Aztán ott vannak a piszkos anyagiak. Itt már a próbahónapra többet fogok kapni, mint a régi helyen, utána többet, ha beváltam - én egyébként úgy érzem, hogy igen. (Mondjuk, én be szoktam válni általában, ha valahová felvesznek, de eddig egy se volt olyan jól működő cég, mint ez. Ezzel együtt büszke vagyok rá, hogy engem eddig még nem rúgtak ki sehonnan, még akkor is, ha ez sokszor a szerencsén múlik.) Szóval, pénz, valamint cafeteria jelleggel a cég otthonául szolgáló háromcsillagos hotel éttermében kapunk minden nap kétfogásos kaját, ingyen. Az adagok jók, és finomak, valamint változatosak.

És vicces, de sokkal hamarabb bent vagyok. Eleve, most így egy év rendszertelen izé, és előtte fél év alig-hétvég után, nagyon díjazom, hogy nyolctól fél ötig dolgozom, mint bárki más,  vagyis ugyanakkor érek rá dolgokra, mint a barátaim, és el tudok menni végre a kószákkal kirándulni például, vagy egy pénteki IHB-n se nagyon kell másnapi melóra gondolnom. De akkoris a közlekedés... 45 perc, ha minden lassan jön. Budára át. A hotel Pesten volt, de a sok átszállás miatt ritkán volt egy óránál kevesebb az út.

Ilyen körülmények között persze én is azt és úgy nyújtom, amiben a legjobb vagyok. Ugyebár én nagyon szeretek ügyfelezni, jobban, mint az általános adminisztratív melót (mint itt a csomagozás, ami lényegében kontrolcé-kontrolvé, és korrektúra, turbósítva), ezért nekiálltam átvenni a telefonos dolgokat, mármint az irodába befutó hívások nagy részét. Ezért mindenki hálás, mert ezért eddig senki se rajongott különösebben, én meg szeretem, és jó vagyok benne :) Persze néha én is tirádázom, ha hülye ügyfél van, de azért alapvetően szórakoztat. Ez olyasfajta problémamegoldás, amit szeretek :)

Szóval, itt most nekem jó. Nagyon fogok igyekezni, hogy ne csesszem el.

És oké, tudom, hogy ez most rózsaszín, kb. mint az új szerelem, és fogom is még utálni, meg fásulni, de most jó :)

(Kapott a dolog egy új kategóriát is itt, a hotel nevéből, ahol a cég helyileg van :))

Begfáztab.

Egy medicinlabda-méretű takony-tömböt érzek a felső légútjaimban, valamint (nyilván az egész hetes telefonálástól, mármint ugye attól, hogy ügyfelezek, de az IHB-n elfogyasztott jeges ital is bejátszhat) teljesen elment a hangom. Így jártok jobban, mert mikor visszatér, akkor is csak komoly hasizom- és légzésmunkával tudok hangot kiadni, és a végeredmény, az olyan is. Az IHB-t végigaktivitiztem, nem volt jó, iszonyúan zavar, hogy képtelen vagyok a beszédre.

Most aludtam vagy 5-6 órát, de rémeket álmodtam, meg nem igazán tudtam, mert alig kaptam levegőt, és egyéb mókák. (Nemtom, értelmes.e a mondta így, de át nem írom, az hétszentség.)

Szal, e. Szerintem alábecsültem a náthát, mikor csak 6-os csomag NeoCitrant vettem.

Állítólag írnom kéne ide. Na, lássuk akkor, mi van most, meg még előbb, hogy mi lesz.

Lesz kritika: Éhezők Viadala (könyvsorozat), Shame (film), és Irish Cat (étterem).

Aztán, régebben terveztem mitologikus posztot, igazából már lassan valamiféle tanulmánynak kéne megcsinálnom. Persze a Gonosz, mi más. :)

Ja, és csajposzt. Pontot kéne már tennem a végére, mert minél tovább vagyok egyedül, annál inkább növekszik a filmes jócsávók száma, és ha nagyon megugrik, nehéz dolgom lesz. :D

Ami viszont most van: új munkahely.

Szuper. Imádom.

...és ennél többet mégsem most írok róla, mert fáradt vagyok, mint az izé. Majd valamikor, talán holnap.

Gondoltam egyet, és rákerestem a neten, hogy álló szövőszéket kapni. Olyan 100 ropi körülre számítottam.

Ellenben Budafokon van egy, jó méter széles, fonal is van rá felvetve, és 25 000. Csak.

Most azért nagyon örülök, hogy nincs spórolt pénzem, még elkölteném.

Breaking news: Felmondtam! Babonából nem nagyon írtam eddig erről, és még most is vannak averzióim, de a folyamat immár megállíthatatlan :) A dolog úgy esett. hogy annál a cégnél, ahol Siss és Áfi is dolgozik, és ami egy szállásfoglalási portál, kerestek embert. Illetve, mire én a képbe kerültem, felvettek már valakit, de az illető nem vált be, így kerülhettem be második körben én. Hétfőn voltam interjún, pénteken meg próbanapon. És az jól is sikerült - azért abban van valami örömbódottá, amikor az ember megkapja a saját accountját, meg a saját mappáját a mélek közt :) Eddig úgy érzem, jó lesz, a munka nem megtanulhatatlan, a kollégák jó fejnek tűnnek, a fizetés pedig sokkal jobb, mint itt, úgyhogy most örülés van.
Ma pedig megmondtam a főnöknek, először telefonon, aztán személyesen. Sokkal jobban fogadta, mint vártam, egyetértett abban, hogy itt valóban nem lehet annyira jól keresni, és hogy tudja, hogy innen mindenki továbbmegy fél-egy év múlva. Úgyhogy gratulált, megbeszéltük, hogy még egy hetet maradok - felesben a másikkal, szóval kemény lesz, de azt a hetet már féllábon is :) Meg amúgy is kell ennyi, a zsakmai hiúságom nem engedi, hogy csak úgy itt hagyjam a helyet, úgy, hogy senki nem tud semmit.

Társasági rovat: Tegnap megvolt a farsang, jó volt, szép volt. Nem mondom, hogy nem lehetett volna ügyesebben szervezni, mert de, viszont az emberek jól érezték magukat, és ez a lényeg :) Táncoltam sokat (kösz, fiúk [és lányok]! :)), volt szép ruhám Lyona jóvoltából, meg olykor beszélgettem is mindenféle népekkel. Nagyon tetszett, hogy a community vevő volt a steampunkra, elképesztő göncöket láttam, és jó ötleteket, nagyon jó hangulat lett tőle :) Ma kissé izomlázam van, ahogy itt ülök bent, de kipihentem magam valamennyire, és jól érzem magam. 
Jövő héten szombaton pedig újra csapatjuk, 90-es évek retroparti lesz egy környéki helyen, azt nem hagyom ki, gyertek ti is, ha akartok, mondom a részleteket.

Tévéműsor: Elindult a Megasztár. Mivel csípem a tehetségkutatókat, ennek örülök, még akkor is, ha már most látszanak azok a hibák, amiért a legutóbbi széria nagyon nem tetszett. Sajnos nagyon elmegy a dolog egy olyan irányba, hogy kit miért kell sajnálni, megérteni - miközben az éneklés kéne legyen a lényeg, és a műsoridőnek meglepően kis hányada szól erről. A szerkesztőknek kissé fura koncepciója van néha - viszont már láttam egy-két jó figurát.

Kultúra: Múltkor egy unalmas délelőttöt töltöttem épp a (mindjárt ex)munkahelyen, és az internet is elfogyott. De aztán eszembe jutott, hogy nézem én egy ideje ezt az Éhezők viadala - franchise-t, biztos valami tininyál Mary Sue-val, de egynek jó lehet. Fel is mentem a scribd-re, hogy elolvasom.
És hű. Egészen hihetetlen mértékben szippantott magával a könyvsorozat - oké, én csípem az ifjúsági irodalmat egyébként is. Csak nem gondoltam, hogy ez jó. 
Bővebb kritikát majd írok róla később, mert megérdemel egy önálló posztot. Addig is, olvassátok.