Árnyak Könyve Vol. 2.

Breaking news: Felmondtam! Babonából nem nagyon írtam eddig erről, és még most is vannak averzióim, de a folyamat immár megállíthatatlan :) A dolog úgy esett. hogy annál a cégnél, ahol Siss és Áfi is dolgozik, és ami egy szállásfoglalási portál, kerestek embert. Illetve, mire én a képbe kerültem, felvettek már valakit, de az illető nem vált be, így kerülhettem be második körben én. Hétfőn voltam interjún, pénteken meg próbanapon. És az jól is sikerült - azért abban van valami örömbódottá, amikor az ember megkapja a saját accountját, meg a saját mappáját a mélek közt :) Eddig úgy érzem, jó lesz, a munka nem megtanulhatatlan, a kollégák jó fejnek tűnnek, a fizetés pedig sokkal jobb, mint itt, úgyhogy most örülés van.
Ma pedig megmondtam a főnöknek, először telefonon, aztán személyesen. Sokkal jobban fogadta, mint vártam, egyetértett abban, hogy itt valóban nem lehet annyira jól keresni, és hogy tudja, hogy innen mindenki továbbmegy fél-egy év múlva. Úgyhogy gratulált, megbeszéltük, hogy még egy hetet maradok - felesben a másikkal, szóval kemény lesz, de azt a hetet már féllábon is :) Meg amúgy is kell ennyi, a zsakmai hiúságom nem engedi, hogy csak úgy itt hagyjam a helyet, úgy, hogy senki nem tud semmit.

Társasági rovat: Tegnap megvolt a farsang, jó volt, szép volt. Nem mondom, hogy nem lehetett volna ügyesebben szervezni, mert de, viszont az emberek jól érezték magukat, és ez a lényeg :) Táncoltam sokat (kösz, fiúk [és lányok]! :)), volt szép ruhám Lyona jóvoltából, meg olykor beszélgettem is mindenféle népekkel. Nagyon tetszett, hogy a community vevő volt a steampunkra, elképesztő göncöket láttam, és jó ötleteket, nagyon jó hangulat lett tőle :) Ma kissé izomlázam van, ahogy itt ülök bent, de kipihentem magam valamennyire, és jól érzem magam. 
Jövő héten szombaton pedig újra csapatjuk, 90-es évek retroparti lesz egy környéki helyen, azt nem hagyom ki, gyertek ti is, ha akartok, mondom a részleteket.

Tévéműsor: Elindult a Megasztár. Mivel csípem a tehetségkutatókat, ennek örülök, még akkor is, ha már most látszanak azok a hibák, amiért a legutóbbi széria nagyon nem tetszett. Sajnos nagyon elmegy a dolog egy olyan irányba, hogy kit miért kell sajnálni, megérteni - miközben az éneklés kéne legyen a lényeg, és a műsoridőnek meglepően kis hányada szól erről. A szerkesztőknek kissé fura koncepciója van néha - viszont már láttam egy-két jó figurát.

Kultúra: Múltkor egy unalmas délelőttöt töltöttem épp a (mindjárt ex)munkahelyen, és az internet is elfogyott. De aztán eszembe jutott, hogy nézem én egy ideje ezt az Éhezők viadala - franchise-t, biztos valami tininyál Mary Sue-val, de egynek jó lehet. Fel is mentem a scribd-re, hogy elolvasom.
És hű. Egészen hihetetlen mértékben szippantott magával a könyvsorozat - oké, én csípem az ifjúsági irodalmat egyébként is. Csak nem gondoltam, hogy ez jó. 
Bővebb kritikát majd írok róla később, mert megérdemel egy önálló posztot. Addig is, olvassátok.

...de csak sikerült.

Akkor van jogod pofázni mostantól bármiről, ha hitelt érdemlően bizonyítod, hogy

a) másfél hónap után nem lehet megtanulni egy program használatát, ami amúgy annyira egyszerű, mint a lejtő, és amit többször, többen megmutattunk;

b) másfél hónap után nem lehet megtanulni, hogy melyik a 4 fős apartman (pláne, hogy ott van az orrod előtt a szobainfo mappa, amiben látszik is - ha már a fent említett ék-egyszerűségű programból nem lenne egyértelmű), és hogy oda csak azokat tesszük, akik annyian is vannak, mert különben pluszmunkát ad a takarítás (persze nyilván nem te csinálod, így akár le is szarhatod - más farkával verni a csalánt, does it make sense?);

c) ha egy gép olyat csinál, amit nem tudsz, akkor fölösleges felhívni a 0-24es ügyfélszolgálatot, hogy kettő darab másodperc alatt megszabadítsanak a gondoktól; és helyette inkább a fizetni akaró vendégnek mondjuk azt, hogy akkor inkább hagyjuk.

Egyéb esetben alapállás van, és nem vagyok kíváncsi kifogásokra.

És komolyan, mindenki meg van sértve, ha valamiért vállalni kell a felelősséget. Mikor lesz már végre világos, hogy nekem nem az kell, hogy ujjal mutogassak akárkire, hanem az, hogy el legyen végezve a munka? Mért túlzott követelmény egy kis talpraesettség? Ha már meg kell csinálnom a dolgokat más helyett, legalább azt látnám, hogy megpróbálta. De semmi, még csak azzal se erőlteti meg magát, hogy úgy tűnjön, mint aki legalább gondolkozott.

...a Dallas zene dallamára.

Pedig ez egy jó napnak indult. A nemlétező faszom is kivan.

Kivan attól, hogy ha elmegyek egy napra, mindig van valami botrány, már félek felvenni a telefont, mert abból sose sül ki semmi jó.

Kivan attól, hogy a munkáját senki nem tudja rendesen elvégezni, de azért belepofázik abba, ami mások dolga, így összekavarja az egész rendszert. Komolyan elsírom magam, tényleg az volna a főnöki feladatom, hogy mindenkinek, és mindenki minden egyes szavának, tevékenységének és megnyilvánulásának utánamegyek, mint a kétéves gyereknek, hogy "Nem, Pistike, azt úgy nem szabad"? Nem vagyok erre képes, nem is erről szól a szerződésem.

Kivan attól, hogy a főnökség minden lehetséges módon megnehezíti a munkámat. Ma például, ahogy hallom, atomjaira tépték azt a füzetet, amit műszakátadásra használunk. Mert hogy az nekik nem jó, ma reggel is volt valami gond (ugyan nem a füzet miatt, hanem mert ha egy emberről nem kérdezem meg, hogy "ugye tudod, hogy ez így van", akkor tuti, hogy ő fogja szétbarmolni a dolgokat felesleges fontoskodással, mert "de a gép ezt írta ki". Szarom le, mit írt ki, _EKKORA_ ívben, gondolkodni kéne. Igaz, annak is, akivel beszélt.), tehát széttépték, mert biztos a füzet az oka, ha nem mennek a dolgok. HADD DÖNTSEM MÁR ÉN EL, hogy hogy adom az utasításaimat, és arra hogy kérem a választ, hogy kérem számon az elvégzetteket, hogy őrzöm meg az eddigieket, és hogy ezt az egészet bagolypostával, sajtpapíron, vagy épp elefánt oldalára grafittizve adom át. Amíg nincs belőle baj, addig pofa súlyba! Addig meg főleg, amíg én állok annak a kurva recepciós pultnak a túloldalán, és nekem kell exkuzálnom magam a vendégek előtt, az ő hülyeségeik miatt is, és én dolgozom, ők meg kisfaszom tudja, mit csinálnak máshol!

Kivan attól az elképesztő cinizmustól, ami a főnökség felől áramlik felém. Mint amikor levontak tőlem, és egy nappal utána velem foglaltatták le a gyereknek az angol tábort 90 ropiért két hétre (az MTT-táborral most inkább össze se hasonlítom, mert már így is akkora a fejem, mint egy ZIL-plató - mi nem kapunk pénzt, tőlünk sajnálják, de felesleges dolgokra, arra lehet költeni, persze). Vagy akkor, mikor közlik, hogy ne is álmodjunk emelésről (bár ennyi pénzért jóformán csak diákot vagy reménytelen eseteket tudok felvenni), de röhögve mesélik, hogy az egyikük fia kapott dobozolós munkát 800/óráért. Én, aki itt főnök vagyok elvileg, 625-öt kapok. Any questions? Vagy amikor tegnap megszólal, hogy "azért érzi, ugye, hogy eléggé szabad kezet adunk magának", de azért másnap már kidobja az utasításaimat tartalmazó füzetet. Komolyan, köpjenek fel, és álljanak alá.

Komolyan, olyan dühös vagyok az egész kócerájra, hogy fel tudnék robbanni. Természetesen senki nem hibátlan, nyilván én sem, de azért az, hogy erre hivatkozva mindenki mindent megenged magának, az azért elég nagy gáz, úgy gondolom.

Pedig, eskü, eddig tényleg jó volt. Majd este leírom, ha lehiggadtam, most elhúzok cipőt pucolni, és rendet rakni, a fizikai munka megnyugtat.

De előtte még elküldöm a CV-m egy-két helyre.

Középső ujjal, fentről lefelé, fán.

Ha jól sejtem, és ha a jeleket helyesen értelmezem, valaki meg akarja venni a hotelt. Ez jelenthet egy jobb főnökséget - meg azt is, hogy kirúgnak mindenkit, és új gárda lesz.

Akárhogy is, most már tényleg neki kell állni a keresgélésnek.

Hiába, a holisztikus tanácsadóm is megmondta, hogy október környékén fogok eltűnni innen, méghozzá 8-a lesz a szerencsenapom. Hát, möglássuk. :D

Amúgy semmi érdekes. Kiolvastam a Tetovált lányt, néhány unalmasabb részt leszámítva egész jó, ráadásul szívesen látom Svédországot olyannak, amilyen - nem az az aranyvidék, ahogy innen tűnik, aki benne él, annak épp úgy megvannak a kritikái, mint nekünk itthonról. Amúgy a sztori se nagyon gáz, olyan tipikus egy napra való krimi, két szálon.

Most Kill Bill zenét hallgatok. Az Admirális még mindig nem jött le, szal szerintem megnézem addig a Constantine-t.

...ha már a hangulatom konstans ergya, mesélek a vendégekről.

Például, ma kaptam vörös rózsát. Sajna nem valami jóképű spanyol vendégtől (tényleg, régen volt itt egy Mario, ahogy egymás között hívtuk, a jócsávó, na azt például hónapok óta nem láttam, azelőtt hetente megszállt pár napra), hanem három cseh csajtól - egyikük kerekesszékes volt, amit a foglalás során elfelejtettek közölni, szal rohamtempóban kellett menedzselni neki egy szobát, ahol kényelmesen tartózkodhat. Ezért kaptam, hálából. Azért az ilyenek jólesnek, még akkor is, ha ezt nem lehet elkölteni vagy elfogyasztani. :)

Aztán itt voltak a faterok motoron. Tök jó ötlet: egy fazon abból él, hogy motoros túrákat szervez nemfiatal arcoknak a világ minden részén - semmi extra, ő személyesen ritkán jön, csak küldi a vendégeket; szóval aki rajta keresztül jön motorral Pestre, az nálunk száll meg, olcsóért. Az ilyen vendégek - mint a mostani három ír fickó - rendkívül jópofák, mindegyik 60+, de azért bőrszerkó, tetkó, és komoly gépek befigyelnek. Olyan pasasokkal akarnék találkozni, akik öregen ilyenek lesznek. Motorral világot járni amúgy is mennyire kúl már? :)

Általában sok mindenben szeretem a nyugatiak hozzáállását a dolgokhoz. Oké, tudom, hogy a történelem így meg gazdaság úgy, de még látni is jobb, hogy ajánlok egy éttermet, és nem az az első reakció, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy tényleg milyen jól néz ki, nincs-e messze. Vagy a nyelvtudás: múltkor bakiztam valamit szóban, javítottam, és hozzátettem (a szitu megengedte), hogy hát, ebben a rohanásban még angolul is elfelejtek - mire a vendég közölte, hogy mivel ő nem tud egy szót sem az én nyelvemen, viszont én majdnem folyékonyan beszélem az övét, ezért mindenképp engem illet a nagyobb tisztelet, és tök jó vagyok. He? :)

Bezzeg a Balkán! Volt egy görög beesőnk, akit az éjjeles nem fizettetett le valamiért, így maradt a kicsekkolásra a dolog. Sajnos tőlem igen pofátlanul meglépett - gondolhattam volna, de csak nem foghatom meg a bőröndjét, hogy ott tartsam, mert ha véletlen fizetni akar, akkor az igen nagy parasztság. Miután meglépett, a kötelező szentségelős körök után felhívtam a rendőrséget. Az is megért egy misét, a csaj a telefonban meghallgatott, én mondtam, mi van, meg hogy hát gondoltam, csak felhívom őket, elvégre lopás... az össz reakciója annyi volt, hogy ezt megtehettem volna személyesen és mailben is, nem is érti, mért telefonálok. Ööö, fizetés nélküli távozás - lopás - rendőrség - does it make sense? Mindenesetre mondta, hogy majd egyszer biztos érdekli majd őket. Ehhez képest 5 percre megjelent egy járőr, "ha már úgyis erre járt", egy sajtpapírra felírta az adataimat, és közölte, hogy majd valamikor valakit érdekelni fog a felvétel a kameráról, mentsem ki pendrivera vagy CDre, hátha kell. Na, gondoltam, ezt se fogják nyomozókutyák megkergetni a határon, pedig útlevélszám is volt, meg minden. Na, ehhez képest baromi meglepő volt, mikor tegnap felhívott a görög, aki meglépett, és közölte, hogy hétfőn vagy kedden jön, és rendezi a tartozását. Úgyhogy holnapra felhatalmaztam a reciseket, hogy ha már náluk a pénz, istenesen rúgják herén a delikvenst, és magyarázzák el neki, hogy nem otthon van, mint a sarki kisboltban, hogy "kalimera, Sztavrosz bátya, elvittem két demizson retsinát, jövő héten hozom, és írja már hozzá ezt a doboz Szofit is, kösz". Marha kíváncsi vagyok, tényleg behozza-e.

Hát, ilyenek vannak. Írjak még?

Vagy nem. Igazából indig akkor kerülök rendesen a gép elé, mikor teljesen fáradt vagyok, a munkahely meg nem számít. Ott egy mondatot nem tudok leírni, mert leütök egy betűt, és az kettő perc múlva jelenik meg - és lassan, egyenként. Embertelen, nem lehet elviselni.

Kár amúgy ez a fáradtság, sok gondolatom van, amiről írnék. Össze akarok hozni egy táborértékelőt - szigorúan a szervezők, elnökség, majdani szervezők, ilyesmi részére, nem akarok mindenkinek mindent külön magyarázni, nem is tartozik minden háttérinfo az smt-kre, valamint ha valami hibát esetleg nem vettek észre, az talán jobb is úgy. Aki szervezés okán tanulni akar, annak menjen. Ehhez kapcsolódóan akarnék kezdeni egyfajta koncepcionális vázlatot a jövő évi táborról - nem akarnék főszervezni, de szívesen ötletelnék azért rajta. Volna mit.

Aztán kéne állásokat is böngésznem, de ma is lusta vagyok frissíteni a profilomat bármelyik oldalon. Shame on me. Mondjuk nem is annyira sürgős, hiszen ugyan nem érzem jól itt magam, de nem elviselhetetlen; és meg vannak velem elégedve, a pénz is nem annyira vészes (ha csak néha jön akkora jatt, mint mondjuk ma, az már sokat dob. Reggel 10ig már is zsebeltem 2000-t, csak azért nem többet, mert valamennyit megosztottam a szobalánnyal. Ez önmagában nem sok, de hosszú távon sok kicsi sokra megy).

Voltaképpen olvasni is akartam, meg filmet nézni. (Melyiket? Teli van a gépem...)

Előtte meg még elmesélem, hogy tegnap voltunk Encsivel a Kertem nevű helyen. Eddig nem ismertem, nem is olyan olcsó, hogy sokszor akarjak oda menni, de a jó nevű italok (Iszap, Almás pite, Toni Körtész) finomak voltak, volt egy hangulata a dolognak. És van ott jóféle balkánburger is. Szal, ki is maradtam tegnap hajnali 3ig, 2 óra alvással, enyhén aznaposan mentem melózni, élmény volt.  Na, tehát ezért vagyok fáradt. De most már csak kibírom es... *horty*

Ha igaz, holnap (szerdán) végre erre is lesz időm. Igaz, még varrni is kell. És lehet, hogy benézek a munkahelyemre pár órát, pedig szabadnapom lenne.

Ugyanis.

Felvettem egy csajt nappalosnak. Kettő között vacilláltam; a másik szimpatikusbb volt, de ugye nem öribarit kerestem. Végül két dolog döntött, az előző kisfőnök szerint jobbak az iskolái ennek (én ugye nem szakmabeliként nem tudtam ezt megítélni), valamint a másik még dolgozott egy helyen, és erre meg én gondoltam, hogy azt nem fogja tudni csak úgy ukmukkfukk otthagyni, márpedig nekem kellett az azonnal kezdeni tudás.

Nade.

Egyelőre a csaj nem valami nagy szám. Nagyon lassan tanul, kimondottan gyenge a levelezési stílusa in inglis és magyarul is (legközelebb simán interjúfeladat lesz helyben levelet írni két nyelven, már most látom :P). És elég nehezen enged fel, pedig ehhez a munkához pörgés kéne, és talpraesettség, és lazaság. Sajnos van összehasonlítási alapom is, mégpedig Mírrand személyében, akinek nincs sokkal több  tapasztalata, de eddig nagyjából hiba nélkül teljesít, és simán ott merem hagyni fél napra a recin - az új csajt még nem, pedig elvileg sokkal több betanulós napja volt. No meglátjuk, mindenesetre tartaléktervem már van. Addig is türelmes vagyok, gyógyfeladatokat adok, hogy szép lassan beletanuljon - bár lesz itt mélyvíz, hiszen hétvégén nem leszek három napig.

(Bele sem merek gondolni.)

Mindenesetre ilyenkor nagyon értem az Ankalimon-problémakört.

Egészen szó szerint.

Ma délelőtt felhívtak, hogy a Gleccsertatár nem jött be dolgozni, az éjszakás tartja a frontot. Bementem, elrendeztem az adminisztrációt, amit nem tudott, amúgy meg riszpekt neki, jól helyt állt. Gleccsertatár, mint kiderült, arra hivatkozott, hogy neki az egész nap nem jó, és hogy sajnálja a félreértést. Ahha, félreértés. Hát, Mírrand verziója egészen konkrét megállapodást tartalmazott arra nézve, hogy egyikük viszi a délutánt, és a másik a délelőttöt, nem volt itt tévedés. Gleccsertatár szerint mindenki hazudozik, csak ő nem. Érdekes, hogy mindig nála voltak a félreértések...

Ezek után Gleccsertatár telefonált, én már nem tudom, miért, de ha már ott volt, lebasztam, mint a pengős malacot, és kihajítottam a vérbe. Értitek, _én_ dolgozom több, mint két hete megállás nélkül, dobálom az embereimet a mély vízbe, amennyire lehet, megoldom mindenki problémáit, és még őutána is takarítok, ha elbasz valamit - de _Ő_ közli, hogy neki kell a pihenés, meg van más dolga. Hát jó, mondtam neki, akkor a továbbiakban mi nem akadályozunk meg abban, hogy pihenj, és a tengernyi dolgodat végezd, nem kell bejönni se ma este, se vasárnap, se semmikor, majd a nagyfőnökkel beszélje meg, mikor tud jönni a fizetéséért.

Csak ezután jutottam el oda, hogy ez oké, hogy végre megszabadultunk tőle, a nagyfőnök megdicsért, és mikor a srác ment neki telefonon sírni, akkor ő is jó szerencsét kívánt a továbbiakhoz; viszont nincs éjszakásunk mára. A holnapi napra találta  beugróst, az utána valókon is lesz, de speciel ma estére nincs. És nem is találtunk, pedig hárman telefonáltunk harminc különböző embernek. Már azon röhögtünk, hogy ahhoz képest, hogy munkanélküliség van, elég kevesen hajlandóak dolgozni... na mindenesetre, végül meguntam a dolgot, és elvállaltam én. Megint 16 órát nyomok majd, jessz.

Szóval, ma éjjelre ismét feketét öltök, és megkezdem az éjjeli őrséget.

Ja, az eseménysor miatt kénytelen voltam lemondani egy régi barátnőt, egy dupla excel-órát, némi grátisz ruhavarrási segítséget, és egy bulit este.

Közben anyám bevonult a kórházba, ahol kiderült, hogy nem lehet műteni gyulladás miatt, szóval nem tudni, meddig lesz bent. Ez is fasza.

Annyit beszéltem már. 11 napja húzom az igát, de most jön 2 nap pihi, és utána is jobb lesz.

Vettem fel embert, és most tanítok. Az a nehéz, hogy fogalmam sincs már, mit mondtam el kinek, és ma úgy szét voltam esve, hogy hihetetlen. Ennél már csak jobb lehet.

Ebbe belejátszott a nap indulása. Elmegyek vécére, nincs papír. Kimegyek a házból, vissza kell fordulni, otthagytam a telefont, közben elmegy a busz. Beérek a munkahelyre, és hallom, hogy egy (volt) munkatárs 1 milliós munkaügyi pert akar a hotel ellen. (Azért, amíg kiderült, hogy szokás szerint a Gleccsertatár értett félre valamit, addig picit kicsi volt a gyomrom.)

Ja, ma részt vettem egy ember elbocsátásában is. Lehetett volna sokkal szebben, de a főnököm elég temperamentumos, sajátos értelmezési tartományokkal, szóval ez nem sikerült, és nem jól érzem magam tőle. A becsületes az lett volna, ha felállok, a magam nevében elnézést kérek, és elhúzok - de nem tehettem meg. Helyette próbáltam tompítani a helyzetet. Az első morális akadályon épp csak átkecmeregtem.

Ezt amúgy még rágni fogjuk egy darabig, még akkor is, ha nem mi vagyunk a CSI Budapest. Arról van ugyanis szó, hogy egy vendégnek eltűnt a tárcája, állítása szerint a szobájából, ahonnan egyszer ment ki dohányozni. Az éjszakás járt arra, így gyanús lett, de nem volt semmi közvetlen bizonyíték - amennyit a biztonsági kamerán láttunk, az gyanús, viszont a srác ki volt tömve pénzzel, mért lopott volna? Pláne az első napján, miután elmondtam neki, hogy az elődjét ilyesmiért tette ki a főnök? Az volt a baj, hogy mikor kiejtette a főnök, hogy szeretné hallani a verzióját az ügyről, mit tud, merthogy rendőrsági feljelentést készül tenni (ismeretlen tettes ellen, of course, bár ezt asszem, sajna nem tette hozzá), akkor a srác magára vette, és balhé lett. És mivel elfelejtettük vele aláíratni az egyik szerződés lapját (ettől még bejelentve be volt), jött a balhé.

Szóval, tegnap felvettem embert. Volt olyan, aki emberileg szimpatikusabb volt - tényleg sajnáltam, hogy csak egy jöhet, kettőt is felvettem volna. Végül szakmai és gyakorlati szempontok döntöttek - az egyik nem tudott volna azonnal kezdeni. Ugyan ez se rossz, de azért ó fakk.

Egy a lényeg, fáradt vagyok, nagyon. Rengeteget túlórázok, dolgozok, és amíg nincs stabil ember, nem nagyon tudok eljönni pihenni. (Azért most már jobb a dolog, Mírrand holnap kezd. Remélem, minden jól megy majd - így neki is lesz sikerélménye, nekem meg alvásidőm :))

Itthon viszont nincs minden rendben. Anyu két hete rosszul van, mostanra kiderült, hogy epehólyag gyulladás, na és epekő, kettő is, nem kicsik. Műteni kell majd. Itt is felteszem a kérdést, tud valaki jó sebészt a Bajcsyban? Mindenesetre kemény volt, én ezt reggel tudtam meg, a nagyanyámtól, mert anyám persze magától fel nem hívott volna. És ráadásul, amíg meg nem műtik, be akar járni dolgozni. Oké, én is workaholic tudok lenni, de ez tényleg beteges.

Viszont, ha már beteg, apám gyomra is egyre rosszabb, meg most a húgom is kezdi a hányingerességet. Persze, itthon azért van stressz, de ez így gyanús. Csak én meg öcsém vagyunk jól, mi meg alig vagyunk itthon. Ha én Dr. House (csapata) lennék, most elkezdenék nálunk mérgező anyagot keresni, vagy végigmennék egy Geiger-Müller számlálóval.

Hát, na, ez van.

Na igen. Karrier, mondom én. Most már akár miniszterelnök is lehet belőlem - mindenki jobban járna.

Igazából elképesztő felelősség zuhant a nyakamba, még felfogni sem volt időm. De jó lesz ez, ha odafigyelek, maximális energiát teszek bele, és dolgozom rajta.

Először is, kell egy csapat. Jelenleg én vagyok az egyetlen fix nappalos, a másik a Gleccsertatár Peti, a hülye kollégám, aki jobbra-balra hazudozik, ügyetlen, és buta. Mivel ő kétszer annyi ideje van itt, bizonyára sértődés lesz, hogy nem ő lett a kisfőnök, de a tulaj közölte, hogy bárki előtt védeni tudja, mért döntött mellettem. És való igaz, a Peti is lehetne a helyemen, ha rendesen dolgozott volna a 9 hónapja alatt. Még én se szakadtam meg február óta, de azért a különbség látszik.

Szóval, csapatot kell találni. A tulaj közölte, hogy hívjak be embereket, majd bejön. Aztán ideszólt, hogy nem fog beérni, de amúgy csináljam csak én, akire én azt mondom, hogy jó lesz, azt ő elhiszi. Oké, ehhez kell az az álláspont, ami neki van, és aminek az alján talán akad is ez-az: nevezetesen, hogy a papír messze nem minden, ehhez a melóhoz értelmes, talpraesett emberek kellenek; valamint az a két meggyőződés, hogy én vagyok a valaha volt egyik legintelligensebb, legjobb embere, és hogy ezzel együtt engem a kisfőnök még csak be sem hívott volna interjúra.

Nos, akárhogy is, de én fogok magam mellé embert felvenni. Ez pedig nagyon jó. Mára behívtam nagy hirtelenséggel két embert, a többi hétfő délelőttre maradt. Állandó ember nincs még, beugrót viszont találtam, mégpedig Mírrand személyében. Amennyire ismerem, megvan benne minden, amivel ezt az állást vinni tudja részmunkaidőben; amúgy meg beugróból sosem lehet elég. Ma volt bent, megmutattam neki a hotelt, menni fog ez. Hétfőn jön tanulni.

A másik csaj volt a nagyobb para. Én még sosem interjúztattam, és már ott ült, mikor kiderült, hogy a főnöknek esze ágában sincs jönni és segíteni, oldjam meg. Hát, nem hiszem, hogy egy HR-díjas beszélgetés volt, de azt hiszem, leszűrtem a fontosabb infokat. Ha nem találok jobb embert, akkor teljesen megfelel.

Igazából amúgy ennek a keresgélésnek vannak speciális meghatározói. Tudniillik, ez egy kicsi hotel, a 4 csillag éppen csak megvan, nem nagyon dúskálunk a luxusban. Ezért is komplex a munkánk. Na most, a helyzet az, hogy akinek nagyon jó szakmai végzettsége van, az nem ide akar jönni, pláne nem ennyi pénzért, az ilyenek Hiltonba, Marriottba, Mercureba, ilyen helyekre mennek. Viszont nem akarok olyasvalakit, akinek semmi köze ehhez, mert sokkal könnyebb úgy megtanítani a dolgokat, ha van mihez hasonlítani. Oké, én sem voltam éppen tapasztalt, de az előző állásaim sok mindent adtak, kezdve onnan, hogy láttam már számlázóprogramot közelről, vagy beszéltem már ügyféllel, satöbbi. Szóval, középút kell, ráadásul olyan ember, aki lehetőleg nem húz el egy hónap után.

Ehhez persze az is kell, hogy jó legyen itt dolgozni. Tervezek pár dolgot, amivel egyszerűsíteni lehet a napi munkát, az értékesítés folyamata is átláthatóbb lesz, és amivel - talán - jobbak lesznek a körülmények. Orvul még olyan ötletem is van, hogy ha hosszú távon kellően jól alakulnak a dolgok, akkor talán a két tulaj is nagyobb teret hagy nekünk, és az már egy adag stressz mínusz :)

A következő, az az árak alakítása lesz. Tisztelem az előző kisfőnököt, és elismerem a szakmai tudását - most nem a Hiltonban lenne, ha nem így lenne. De ez a hotel nem hagyományos 4 csillag, nem is olyan környéken van, rugalmasabbnak kell lenni az árakkal, főleg a walk-in népekkel. Aztán most kaptam többféle ötletet csomagokra, kedvezményekre, ezeket ki kell dolgozni.

Aztán, a reklám. Tényleg rá kell feküdni az értékesítésre, és erre is kaptam extrém, de jó ötleteket. A kávézót is be akarom indítani, ne csak lézengjenek a vendégek - azt szeretném, ha annyira menne, hogy fel lehessen venni oda egy pultost. Elvileg van nálunk olyan lehetőség, hogy bármilyen produkció, zenekar, satöbbi felléphet, és használhatja a helyet, a feltétel az, hogy hozzanak 20 vendéget, akik fogyasztanak valamit. Jó ez a lehetőség, csak nagyon kéne reklámozni. A nagyszabású tervem az, hogy legyen valami rendszeres program, amiről mindenki tud a városban, és állandó látogatói köre van - tudom is én, blues est, karaoke, playback színház, vagy valami.

Fú. annyi dolog kavarog a fejemben, annyi mindent kell csinálni, és annyi lehetőség van. (Oké, tudom, valójában nincs, és én egy idealista lúzer vagyok. De csak most hagyjatok még a lila ködömben fetrengeni!) Ez egyszerre nagyon ijesztő, és nagyon boldoggá tesz. Ha valami, akkor ez kihívás! Szóval, most elég furán vagyok, de az összkép pozitív :)

Azért az elég jól esett: az éjszakás felhívott, először nem ért el, másodjára igen, és akkor mondta, hogy néhány vendég alkudozna: holnap talán hoznak 6-9 embert, ugyanennyi szobába, viszont akkor lehet-e 60 Eu helyett 50 Eu a szobaár mindüknek, pláne, hogy 5 napig maradnak? És meséli az éjszakás, hogy: "mondom nekik, hogy most nem tudom elérni a menedzsert, de akkor majd most mondom nekik, hogy rábólintottál". Hát igen. Menedzser, így hivatkoznak rám, ááááá.

Oké, tudom, az ajtónálló is input-output menedzser, de akkor is. Tetszik a dolog. Azt hiszem, túlságosan is.

Hát, hegyibe.