Árnyak Könyve Vol. 2.

...leszek én egyszer minden spórolás ellenére világbajnok kajakidobó pazarló.

Történt tegnap, hogy rápillantottam a heti menüre, és látám, hogy ma káposztás kocka lészen vala. Mármost, azt kell tudni, hogy egy kajának lehet még a szagával is kikergetni a világból, és ez a káposztás cvekedli. Bocs, de ez nekem olyan, mintha beledobnál mondjuk egy szelet dobostortát egy tál gulyásba, és meghintenéd száraz lábbőr reszelékkel. (Igen, pont ilyen.)

Szóval, ki is találtam, hogy most akkor nem eszem ott, hanem majd viszek kaját jól. Van mikró is, nagy ötlet. Tegnap be is szereztem végül a költséghatékonyság és az egyszerűség jegyében mirelit szilvás barátfülét, mert úgyis rég ettem olyat. Elterveztem, hogy majd megcsinálom jól, és lészen boldogság. A boltból hazaérvén be is tettem a hűtőbe a zsákmányt, hogy majd mindjárt nekiállok.

A következő momentum, ami a történet szempontjából fontos, az a ma délelőtti gyomorkorgásom volt. Ekkor realizáltam, hogy totálisan sikerült elfelejtkeznem a derelyéről, úgyhogy jobb híján átmentem Ali bácsi közértjébe (az az ember amúgy egy jelenség, és kaptam tőle tulipánt ajándékba), és smacklevessel meg sajtos croisant-al kihúztam  a napot. Beterveztem azért estére a barátfülét, így nem vásároltam.

Most jutott eszembe a dolog megint. Nos... volt már dolgotok hűtőben felengedett fagyasztott tésztával? A zacskó felpuffadt, tapintásból ítélve a cucc teljesen folyóssá vált - és még rá is írták, hogy ne fagyasszam vissza. (Mondjuk a végeredmény alighanem egy nagyon furcsa összetételű jégtömb lenne.) Remélem, nem mászik ki a szemetesből...

Hát, ezért fogok ma kaját rendelni.

(Sushi vagy pizza?)

ÖRÖKÉLET.

INGYENSÖR.

CSODA.

(A hétvégén még viccesnek tűnt. Most csak azért írom le, hogy le legyen írva.)

Nemtom, találkoztatok-e már a metróban a vilmos császár-könyvek plakátjával. Tök minimalista, van rajta egy barna, bocs, szépiázott Vilmos, sárga háttérrel. És a következő felirat:

Henri Pozzi művei után a leginkább Trianon-ellenesek a Vilmos császár-könyvek.

Mármost, nemtom, elsőre világos-e, mi minden problémám van ezzel a mondattal.

Egyrészt, ki az a Henri Pozzi, hogy úgy kell ejteni a nevét, mintha ő lenne a Mikulás? Amúgy nem szégyen, hogy a hazafiasságról szólva egy nevéből itélve nem magyar arc után rakjuk magunkat? Aztán meg mi az, hogy a leginkább Trianon-ellenes? Miben mérik a Trianon-ellenességet? Hogy hányszor irom le, hogy szőröstalpú román? Vagy hány oldalt szentelek a békediktátum kritikájának? Esetleg bazmeg/oldal a mértékegység?

Még olyan is van oda irva, hogyaszongya, hazafias továbbképzés. Ez is miféle fogalom? Valaki vagy hazafi, vagy nem az. Vagy van erre is skála? Esetleg lehet ebből xp-t kapni, és szintet lépni? Háhá, én már 15. szintű Hazafi vagyok, felvehetem a Magyarszivű specializációt, te viszont csira vagy, neked még agyon kell csapnod az erdőben hat ürgebőrbe varrt szlovákot.

Igen, tényleg azon gondolkozom, hogy ezt vajon komolyan gondolta-e valaki, és tényleg-e.

Legalábbis ez az, ami megmaradt annyira, hogy fel tudjak tenni néhány random kinzó kérdést. Még korábban szét akartam szedni a Franciadrazsét Vass Virágtól ("...még sohasem láttak ennél elvakultabb szerelmi párbajt..."), vagy a Barbibébit Lakatos Leventétől ("...végignézi a videoblogjait, hogy ebből rájöjjön, ki akarhatta megölni..."), meg most a Frei könyvét ("...élete egy különös pillanatban összekapcsolódik egy magyar lánnyal. Két évig dolgoztam André történetén, és remélem, nem fogják tudni letenni..."), de igazából azokat talán el kéne olvasni ehhez, úgy lenne az igazi.

Egy biztos, ha ezek mind megjelenhettek, a Nagy Regényem is sinen van. Ezekhez képest én vagyok a Stephen King, a Tolkien prof, és a Victor Hugo szerelemgyereke.

Mondom.

...aki megír egy gyönyörűen összerakott, hosszas episztolát, majd hat óra meló után egy kobramarás gyorsaságú csuklómozdulattal kitörli a piszkozatot?

Én voltam az a hülye.

 

Arrghhhh.

Na és pláza vécéjében?

 

Na, nem, semmi tizennyolcplusszos mellékzönge, tisztelt olvasó; mások valóban a szex terén gyűjtik az extrém helyszíneket, én viszont a ruhavarrással kapcsolatos teendők - méretvétel, próba, igazítás - elvégzésére futok időről időre nem szokványos helyzetekbe. Már tényleg csak az extrémvasalás hiányzik, á la Vavyan Fable.

Ma a hugomék táncelőadását nézve, ahogy a hülyébbnél hülyébb neveket sorolták (komolyan, a Vanessza vagy a Szintia nem is számítanak extrának most már), nagyon eszembe jutott a fenti. Mivel közvetlen a névsor után tánc volt, csöndben kellett lenni, így a feltörő törvénytelen röhögést tüsszentésnek kellett álcáznom, aránylag sikertelenül.

De nem ez volt az egyetlen vicces momentum. A konferansznő elég gyér volt, a kedvenc mondatom tőle, az "egyedüliként versenyben maradt csapat" fogalma. Mint a viccben, ahol a szőke egyedül indul a vetélkedőn, és úgy is második lesz...

Meg amúgy is. Kábé ugyanaz a 10 mozdulat, fantáziátlan koreográfiák, fegyelmezetlen csapat, sokat rontó táncosok, értelmetlen jelmezek - komolyan, az mtt bármely brigádja egy hét alatt jobbat hoz össze, mint itt némelyek fél év alatt.  A Zen Öklét éreztem a gyomromban, vissza kellett fogni a kritikát és a nevetést, mert ki tudja, kinek a szülei ülnek melletted.

Egyébként most az jutott eszembe, mikor a téli kung-fu NB-n a kicsik csapatosan lenyomtak egy kung fu quant. És bár ők se voltak idősebbek ezeknél, mi több, szerintem lényegesen fiatalabbak voltak, nekik ment fegyelmezetten egyszerre és jól a dolog. És hát valahol ez is csak egy koreográfia a maga módján. Igaz, ha tánctanárként shaolin módszereket alkalmaznék, rögtön rámhívnák a Gyermekvédelmet, pedig ugye - hasznos az...

És pont az az idegesítő, hogy azt látom, hogy nem a kölykök hibája. Rengeteg tehetséges, jó mozgású gyereket láttam ma, csak senki nem vette a fáradtságot, hogy ráhúzzon a hátára, hogy kihúzza magát (mint nekünk anno a lapáttenyerű Marci néptáncon), és senki nem magyarázta el nekik, hogy mi is az a ritmus, és hogy kéne azt követni. Öcsémmel majdnem felraktunk egy táblát, hogy: HOL AZ EGY?!

Ez a másik, hogy bár a legtöbben jók is lehetnének (ha nem ez a kutyaütő társaság tanítaná őket táncolni), vannak, akik nem azok. Persze, lehet örömből táncolni. De szerintem elő az adjon, aki való színpadra. Értem én, hogy gőzgép, meg polkorrektség, de na. Akinek nem megy, annak kár erőltetni. És itt csak másodsorban jön az, hogy valaki kövér-e vagy sovány, esetleg milyen magasra emeli a lábát - mert minden a témaválasztáson múlik. De mért táncolnak úgy táncolni állítólag szerető kislányok, mintha kalával állnának a hátuk mögött? A tánc, ha színpadi és kortárs, akkor előadóművészet is, az arcoddal éppúgy játszol, mint a testeddel. És van, akiben nincs érzék az ilyesmihez. De az mért nem olyat csinál, amiben jobb?

Azért persze volt jó is... kb. két szám, a húszból. És azok versenycsapat, nyertes méghozzá. Hát nem mondom, az nem volt rossz, de ha ezzel ma nyerni lehet, én holnap tánciskolát nyitok, és hülyére nyeretem a tanítványaimat.

 

És azt még nem is ismertettem, milyen a nézőközönség egy ilyen eseményen, mint egy tánciskola bemutatója. Teli van paraszttal, előszöris. Eléd ül, mikor akkora a feje, mint egy hombárnak, integet a gyereknek, nehogy kiláss véletlenül, műsor közben feláll, és járkál (te, aki fotóznál, anyázol), valamint a nyakába ülteti a kisebbik kölkét. Hát e. Tudom, hogy művház, de azért a minimális színházi etikett talán itt se ártana. Még hasonlít is, mindenki látott már ilyet... széksorok, színpad, fények, ilyesmi. Bár igaz, nem nézem ki tahókámból, hogy hasonló helyen megforduljon.

 

Hú, be kéne fejeznem a posztírást, asszem, elég mizantróp vagyok ma. Egy Tunyacsáp, egy stílusnáci, egy szigorigor.

(Meg amúgy is rolvad a kezem a billentyűkre.)

Hát ja.

A tegnapról annyit, hogy jártam egy körúti szalonban, munkát szerzendő. Tervezek nekik, ha tetszik, és veszik a cuccaimat, az akár jó is lehet. Sőt. Szurkot nekem! :)

Amúgy meg egész nap szoknya + magassarkú kombóban lejtettem a városban, és elnézve a többi nőstényt (bocs, némelyikre csak ez jó szó), aki gumipapucsban, x-lábbal, csámpásan csoszogott szerteszéjjel, arra jutottam, hogy igenis nőies vagyok. Eddig ritkán volt olyan fílingem, hogy én vagyok a legcsinosabb az utcán, de most azért.... Még lapostalpúban is lehetne úgy menni, hogy ne fájjon a látvány... hiába mini a szoknya, ha lúd a talp és gágog ki a pacskerből. Gondolomén.

Egyébként voltunk Ákossal moziban. Milarepát néztünk; az illető egy tibeti buddhista arc volt, aki számos feketemágiával kapcsolatos bűnét megbánva szerzetesnek állt. Tanulságos sztori, jó kérdésekkel; viszont meg kell jegyezzem, hogy bár a film látványra szép volt, a szinkron kissé tönkreverte az élményt. Keleti filmet úgy látszik, nemigen lehet jól leszinkronizálni. Némely szöveg fájdalmasan hülyén hangzott így, pedig lett volna veleje.

Lehet, hogy mégis megyek táborba. Je rokk! :)

Hogy én milyen lökött vagyok! De ezúttal a jó irányba...

Azt hittem, hétfőn lesz a szigorlati védés. De csak kedden. Van plusz egy napom visszaszerezni a hangomat, és kiűzni Gollamot a torkomból. Szuper! :)

(Még jó, hogy újra megnéztem a beosztást.)

...olyan jó lenne, ha lehetne erről értelmes párbeszédet folytatni. De milyen kevesen vannak...

...és én vagyok a hülye, hogy egyáltalán foglalkozom a témával, és kommenteket olvasok. Az emberi butaság és sötétség és korlátoltság olyan szintjeivel lehet találkozni, amivel még soha azelőtt.

Tudjátok, semmi sem borít ki jobban, mint az ostobaság. Nem azt mondom, senki sem tökéletes, mindenttudók nincsenek. Tévedni is emberi dolog, meg olyan is van, hogy különféle nézőpontból más egy-egy dolog, és ezen lehet vitatkozni.

De van az, amikor azt látod, hogy aki a másik oldalon van, az egy sötét verem. Hogy a logika és az ész alapján bármit mondhatsz, az nem üti át a pajzsot, és olyan égbekiáltó ökörségeket kapsz vissza, hogy írni se lehetne különbet. Ráadásul, ha mindez elég nem volna önmagában is ahhoz, hogy kedvem legyen visszaküldeni az illetőt barlangba, hozzájön még a tengernyi rosszindulat. Jééézusom. Soha a büdös életben annyi black speechet össze nem hoztam fejben, írásban, és szóban, mint amit némelyek egy mondatban.

Emlékszem, egy időben Ery emlegette mindig, hogy "...5 %..." A gondolkodó emberek arányára célzott a társadalomban. És, bár már én is vagyok annyira bölcs, és fejlődtem annyit egy sztoikusabb irányba, hogy ez ne döbbentsen meg teljesen, azért néha nagyon úgy érzem, hogy omlanak le azok a mentális pajzsok, és hogy mindjárt ütök, mert ezek már csak azt értik.

Az a baj, hogy el vagyok kényeztetve, akikkel én barátkozom, azok többnyire okos emberek, akikkel vitatkozni lehet, érvelni, álláspontot megfogalmazni, beszélni. Az átlagos társaságomhoz képest tényleg nagyon fejbeverő az emberi hülyeség.

Az egyik szerint (sajna ez a rosszabb, mert ezt az embert ismerem, és eddig intelligensnek tudtam) a m.ein k.ampf zseniális. Még ha túl is lépünk azon az erkölcsi kérdésen, hogy milyen is fajtákba kategorizálni, és ez alapján elítélni az embereket, az a dolog, amennyire tudom, egy önellentmondás, egy illogikus katyvasz. Értelmes ember mit láthat abban? Elvakíthat valakit annyira a gyűlölet, lehet annyira savanyú a szőlő, érezheti magát annyira elesettnek, hogy egy idő után mindent benyaljon, ami olyan színű, mint ő?

A másik felrója, ha kérdéseket intéznek kedvenc pártjához, mert mi jogon kéri számon valaki a vezérétől, hogy mit tervez az elkövetkezendőkben. Végül is, csak ők fognak irányítani, talán nem lenne haszontalan tudni, merre, és erre rákérdezni, szerintem, egy demokráciában alap jog. Vagy nem? Valahol le van írva, hogy tilos tudnunk, mit terveznek mások az országunkkal? És ha valaki mer, még ő a hülye? Nem elég, hogy birka, aki buta és vezetni kell, még örül és bólogat is hozzá?

A legtöbben dobálóznak a szavakkal. Jobb és baloldal... kommunisták... liberálisok... azt sem tudják, mit jelent, kommunizmus és liberalizmus éppenséggel nem mondható még csak egymást fedő kifejezéseknek sem, az meg, hogy mindenre ráhúzzák, egyenesen nevetséges. Szereotípiák vannak. Ilyen körülbelülökre alkotnak véleményt? Megvan még Alyr sztorija, hogy "Deutschland, Deutschland liberales"?

És még sorolhatnám... ilyen egy felelős választópolgár?

Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy aki tőlem jobbra, vagy szélsőbb balra szavaz, az haljon meg lavórba'. Az istenért, gondolkozzunk el, és legalább egy icipicit maradjunk már meg a logika mentén... konkrétan nekem a családom sem arra szavaz, amire én fogok ismerős is bőven van másféle, lesz, aki el sem megy. De értelmes indokokat tudtak mondani többnyire, hogy mért arra, amerre. Nem indulat, nem érzés, van mögötte, hanem egy gondolat, hogy "mit akarok én - mi által lesz ez megvalósítható".

És nem, nem téríteni akarok az LMP-nek. Az nem titok, hogy én oda szavazok, de mivel engem taszít a "keresd meg minden ismerősödet" jellegű direkt marketing, nem akarok én senkit meggyőzni. Még kifejezetten vigyáztam is, hogy ne az jöjjön ki, hogy csak egy utat látok. Nyilvánhogy nem. A poszt azért jött létre, mert már nagyon mérgesít az a hozzáállás, amit általában az emberektől látok, ha a politika előjön. És ez most elsősorban a buta emberekről akart szólni, nem másról.

Lehetne máshogy. Nem fröcsögni, hanem értelmesen beszélni. Ennek kéne természetesnek lennie. Számomra nem a réti kökörcsin fennmaradása és az ökogazdálkodás a fontos, hanem az értelmes, kulturált párbeszéd - nem a parlament szintjén, hanem mindenhol. Nézzük már egymást felnőtt, gondolkodó embernek.

Köszöntem a figyelmet.

Hát, ez a nap az égésről szólt, asszem... az pedig, hogy még ki is írom, legalábbis shakespeare-i. Lásd a címet.

Volt például egy meghallgatás vampire live sorozatra. Alew mondott egy-két dolgot, például azt, hogy ne gondolkodjuk túl a karaktereket, tehát kábé egymondatos koncepciókkal érkeztem, mert még úgyis alakul. A nagyobb probléma volt, h simán skippeltem a bemutatkozást a népek felé (egen, ez elég ciki), ráadásul nemtom, mennyire állta meg a helyét mindaz, amit mondtam (és ahogy mondtam. Felhasználtam az e félévi ööö szóval tehát érted öööö hát ja készletemet). Szóval, lehet, hogy szereztem egy-két hülye játékos-sztorit a szervezőknek :P Bár gondolom, ha nagyon gáz lettem volna, akkor helyben mondják, hogy tűnjek el, és gondoljam át az életemet, de hát ki tudja. Udvarias emberek mindig voltak.

Persze itt is a szitu kavart be: normál esetben laza vagyok, mint egy kinyúlt pulcsi, de ha ilyen állásinterjú-szerű helyzetbe kerülök, már minden bajom van, leginkább a görcs. Nu, dehát e...

(Egyébként a lényeg az, hogy most úgy fest, lesz egy Brujah exrendőröm, akit túlkapások és korrupció miatt menesztettek a testülettől, azóta a törvényes és az illegális üzletek közti vékony határvonalat lépegeti át sűrűn. Meglátjuk, mi lesz belőle. Volt még ötletem egy textiltörténész-szőnyegkereskedő Toreadorra, de azt valahol az elején skippeltük - a félszavakból, amit hallottam, ide keményebb figura kell.)

Aztán edzésen Si-heng előszedette velünk a két eddigi formát. Nagy magabiztosan beálltam lian huan quan-t vezényelni, mert azzal sosem volt gondom, és legalább a mozgássort viszonylag rendszeresen át is szoktam nézni. Na, ehhez képest belekavarodtam a számolásba, és a formába. Kung fu quan ugyanez. Bár vigasztaló, hogy nem csak én jártam így... az már kevésbé, hogy mindebből kifolyólag régi formákat csiszoltunk egész edzésen. Ciki.

Szerezni kell ásót, gondolta Stirlitz.

A minap a buszon utazván, az előttem ülő férfi valami nagyon súlymagyar újságot talált lapozgatni. Miután én abszolút liberális, és irodalmi mindenevő vagyok, az efféle sajtótermékbe épp úgy beleolvasok váll fölött, mint bármi másba. És látom ám, hogy van ebben egy cikk: Julius Andan megmondja a frankót arról, hogyan van a Világ, sőt, a Rendszer.

Namost, évekkel ezelőtt olvastam én egy lektűrt, bizonyos Duncan Shelley tollából, azon nyomtatvány főszereplőjére emlékeztetett a név, aki véletlenül pont efféle összeesküvés-elmélet feltárásban utazott. S nem is csalódtam, utólag megnézvén valóban ezt a nevet találtam. Azóta az is kiderült, hogy a szereplő nevével fémjelzett spin-off már a boltokban is van.

Mármost, egy egyszerű vállfölöttolvasó, mint jómagam, olykor elsvenkel részletek fölött, kihagy dolgokat. De ezt speciel elég jól láttam: nem volt semmi cimke, bekezdés, vagy bármi, ami arra utal, hogy ez csak egy regényből való idézet.

Ugye, azért még a mélyjobber réteg sem tart ott, hogy ponyvából gyártja az ideológiáit? Ugye nem?

Hát hogy lehetne ezt leérvelni? :D

Már csak a gugli miatt aggódók kedvéért is, hogy mihamarabb az oldal aljára kerüljön a lenti bejegyzés: itt az új :)

Tirara-rirara-ráramm!

Farsangi playlist, csak itt, csak most, csak önöknek :)

Lyona említette, hogy tavaly egy csomót hallgatta, ami csinálva volt a témában. Most is összeraktam a táncrend alapján, h mi lesz (látjátok, erre is jó, lehet belőle hóttértelmetlen listákat mívelni :D). Enjoy.

A klipekhez itt-ott tartozik hozzáfűzés.

A Mon essentiel szöveges, ahol újfent fény derül a francia nyelv szépségeire (figyelsz, Fela? :D), amennyiben "úgy írják, hogy zongora, oszt aszongyák, hogy kefe". Aztán a következőkben kiderül, hogyan írják a Harry Pottert japánul. Az Irisről értekeznék még - nem láttam a filmet, mmint az Angyalok városát (bár megnézném majd egyszer), de továbbra sem értem, mért aposztrofálják Nicholas Cage-et akciósztárnak. Egy csomó ilyen érzelmes cuccban játszott, ráadásul szerintem a kivertkutya-tekintetével erre is a legalkalmasabb. Mindegy is, ezzel, vagy enélkül a zene kiváló, a kedvencem, erre muszáj leszek táncolni. Van továbbá orosz útifilm, három nyelven beszél, lol. A következő kiemelés a Travis klip - én, a panelproli, eleve értékelem, de amúgy is hihetetlenül aranyos video, és erre is táncolni fogok, mert muszáj. Az Hijo de la Luna klipje nagy lol még, én ugyanis azért kattintottam rá, mert a cím Avatar klipet ígért. Az is, csak ez egy másik cucc ilyen név alatt: valaki egy meglehetősen low-quality animéből vághatta össze a szám sztoriját, és feliratozta angolul. Annyira gázul amatőr, hogy muszáj volt ezt betennem számos emészthetőbb változat helyett :)

Na, ennyit erről.

Mellesleg a mai/tegnapi napról: csütörtök délután rámnyitott egy barátnőm, hogy "te melyik fejezeteket tanulod a könyvből? mert nálam káosz van", amire szolid csuklás kíséretében, halványzölddel (az érzékeltetés végett) visszakérdeztem, hogy "milyen könyv?" én úgy tudtam, a pénteki vizsga csak prezentáció és jegybeírás lesz... na de sebaj. Azért az edzést nagyon nem akartam kihagyni, úgyhogy utána ültem neki a csekély 520 oldalas didaktika könyvnek. Egy sort sem aludtam.

Viszont ötös lett. (Szóljanak azok a Hammond-orgonák! (c)Minc)

Nem, nem csaltam vagy puskáztam sehol, ez előadói készség, és gyorsan vágó ész, ahogy a tanár is megjegyezte. Király-e?

Ellenben mire hazaértem, közöltem az öcsémmel, hogy én vásároltam, de főzzön ő, mert nekem nincs energiám, majd' szétrobban a fejem. Le akartam dőlni egy órára, de előtte még küldtem egy smst Cuénak, h ugye jön próbára.

Hát, ehhez képest jóval későbbi a következő emlék, nevezetesen az, hogy arra ébredek, fél 8 van, én már semmilyen próbára oda nem érek, de még az IHBhez is fáj a fejem. Küldtem bocsánatkérő smseket (és tényleg most is rohadt dühös vagyok magamra), rövidet telefonáltam Artemisszel, aztán visszaaludtam. Most megint fent vagyok egy ideje, de még ledőlök a verseny előtt. (Igen, oda fogok érni, fizetni nincs keretem.)

Szóval ennyit az én kicsi, kaotikus életemről.

Mármost, több probléma is van a saját magam által adott, amúgy egész figyelemfelhívó, ámde a tartalomhoz igen lazán kapcsolódó címmel.

Egyrészt, kalandok... ugyan már, egy darab mérsékelten abszurd szituról lesz szó.

Másrészt, olyan, hogy divattervező, ma Magyarországon nem létezik. Igen, nekem is így hívják az OKJ-s papíromat, és sokakról tudok, akik papírral vagy anélkül szeretik magukat így aposztrofálni, de őszintén megmondom, ez nagyképűség.

Divattervező mondjuk egy Vivienne Westwood. Ha ő felvesz mondjuk a fejére egy kockás piknikkosarat, holnap már fél Anglia, és Európa jelentős része is abban flangál. Vagy divattervező egy Karl Lagerfeld, aki például megalkotta a (szerintem ultragáz) Chanel-logós gumicsizmát - másnap már rohantak a boltokba, akinek nem tellett eredetire, hozta a másolatot. Na most, itthon ilyenek nemigen vannak. Igazán _divatot_ tervezni, ez maximum kis körben működik. De az már nem divat, az lehet menő dizájnercucc, pofás iparművész munka -  de ahogy slágernek is azt nevezzük, amit a sarki fűszeressegéd is fütyörészik, úgy a divattal is hasonló a helyzet.

Na, miután tettem egy ilyen szép (mellesleg totál fölöleges) kört, és újfent meggyőződhettetek ezáltal a szakmám létjogosulatlanságáról, elmesélek egy pöttöm epizódot.

Szerdán színház után, elköszönvén a többiektől, és lemenvén a metróba (hahh, micsoda archaizálás, figyeled)  leszólított egy fickó. Mármost, az udvariasság hiánya is megérne egy posztot, ha már ilyen lófejem van, akkor minimum, hogy egy kisztihandjóestéttel köszönök be, és bemutatkozok, de kivételesen nem oltottam be rögtön az elején. Gyűjtöm az érdekes embereket, és aznap jó hangulatban voltam. Whatever. 

Szóval, csávókám nekiállt beszélni - abba a fajtába tartozott, aki egy, a közelében lustán végigsvenkelő pillantást is bátorításnak vesz erre, így meghallgattam, mi a véleménye az ellenőrökről, a BKV-s díjszabásokról, arról a kiscsajról, aki az ellenőrökkel hisztizett mellettünk, és annak feltételezett pszichológiai alapú lélekrajzáról. Majd áttért a ruházatomra. Hogy milyen elegás, meg micsoda őszi színek... és nekiállt elemezni. "Mit akart mondani a művész..." Tette mindezt úgy, hogy semmi különös nem volt rajtam - riszta fekete cucc, narancs szoknya, sárga sál, de nem volt ez valami nagyon túlgondolkodva. De ő csak mondta, mondta, hogy mi mindent fejez ez ki jól, elméletei egész elképesztő magasságokba szárnyaltak - pedig az az igazság, azért vettem fel azt, mert az volt az egyetlen jó szoknyám. Lehet, hogy ő is valami félúton kisiklott tervezőpalánta lett volna, vagy csak imponálni akart a nemlétező tudásával és elgondolásaival. Kár volt, a lófejhez nem passzol az arrogancia és a kivagyiság.

Én mindenesetre kiröhögtem, aztán metróra szálltam, és otthagytam.

Szemét vagyok?

Egyedik versenyző.

Ma reggel a buszon odajön hozzám egy frissen felszállt, akaratos arcú gyerek, hogy "Le akarok ülni!". Három megállóra a végállomástól. Én elfolytott szemöldökfelhúzással elfordultam az ablak felé, mire anyuka (Nagy Magyar Anyuka v. 2.1.) odaszól neki, hogy: "Ne azt, a másikat kérdezzed, kisfiam!"

Mármost, e?!

 

Kettedik versenyző.

Van plakátja a tehénfejű Fejős Éva új könyvének, ahol ő ott ül. A manikűrjéről ejtenék szót, mert az egy dolog, hogy önmagában is botrányos szerintem az a változat, mikor ilyen félig lekopottnak-lenőttnek néz ki, mert a köröm végére festik. Na de ehhez képest a lábkörmei feketék. Nem kell ehhez stylistnak lenni, az egymáshoz nem illő kéz- és lábkörömfestés, ha már mindenáron muszáj, hogy legyen, nos, ciki. De még ennél is érderkesebb, hogy a Terézanyu 2 írónője, roppant fantáziátlanul, pont ugyanolyan beállításban van fotózva, mint a másik - és az ő körmei szintén feketék, holott a kezén semmi sincs.

Mármost, divat lett a gótcicás aszinkron, vagy csak minden írónőnek gombás a lába, és azt kell takargatni íly módon? (Igen, tudom, de az ördög a részletekben szállásolja el magát legszívesebben,és tör borsot az orr alá.)

 

Háromadik versenyző.

... Egen, határozottan biztos vagyok benne, hogy három dologról akartam írni, de nem emlékszem, mi lehetett ez. Ha megöltök, se.

Így hát asszem, a mai harmadik ciki én magam leszek, a kínzó kérdés meg a "Mármostmeg hová is tettem azt a Cavintont?".

 

Azt kifelejtettem az előzőből, hogy nekem is van, nem csak a sorsnak.

 

Amennyiben ma a sötétszürke farmer-fekete felső-táskában kung-fu cucc-hajzat boszorkányos-fülben R+ "Bück dich!"-kombóhoz a derekamon figyelt egy laza,

angórafonalbol horgolt,

enyhén fodros szélű,

halovány rózsaszínű,

masnival köthető

kardigán.

Mások mindig azt hiszik, hogy nincs stílusom. Most mondhatnám, hogy csak ironizálok. Volnátok kedvesek elhinni?

:D

Mondom, hülyeség.

Volnának hülye kérdéseim, de most már késő feltenni őket... írhatnám, ha megint dramatizálni akarnék, de most leállítom Jekyllt. Inkább azt kérdezem... nem ezek is drámák. 

Túl okos vagyok, hogy hülyeségeket kérdezzek?

(Talán ez megteszi.)

:D

Hm. Eredetileg akartam posztot arról, hogy az élet tulajdonképpen szép és jó, meg edzés, meg táncolhatnék, meg ihlet, meg Claire de Lune, meg Stein um Stein, meg a szokásos szélsőségeim, ezúttal persze kizárólag művész jellegű megnyilvánulásokkal kapcsolatban - szóval, csupa olyasmi, ami nem megosztó, botrányos, vagy világfájdalom, ezért úgyse kommentelnétek hozzá.

Viszont időközben elküldték nekem ezt a... dolgot, itt alább. Először én sem hittem, hogy komoly, de a T. Homár utánajárt, és állítólag tényleg.

Külön ajánlom, hogy vigyázó szemeteket vessétek a Novellára, a Versekre, és a Bérijesztgetés videojára, és persze a címben jelzettre. Csak erős idegzetűeknek...

klikkelj ide

 

Ma lesz egy nehéz vizsgám. Mit csináltam egész este? Tanultam? Azt is, persze...

...de amúgy előtörténetet írtam, vampiregeekfórumra reagáltam, és smiley-kkal teli leveleket írtam pegazuséknak, amilyen-az-adjonisten-elve, narbbal egyeztettem kraktert, és xp-t számoltam át aranyba.

Ha nyavajgok, mert nem skerült, kérlek, hívjátok fel a figyelmemet arra, hogy nem vagyok százas, és lőjetek le. Kérlek.

Na, _most_ megyek tanulni. Argh.

Még ahhoz sincs pofám, hogy szurkot kérjek... pedig rám férne...

 

(Amúgy a tegnapi viselettörim 5 lett. Majd elmesélem.)

Ezennel bejelentem, hogy ma este KMet fogok ölni.

Darton és a haverok lesz ma. No mármost, a km elénk tárta, miként képzeli a szabályokat. A létező leglehetetlenebb, leghülyébb módon mixelte össze az Első és az Új Törvénykönyvben foglaltakat. Úgyhogy bosszúból tápolunk öcsémmel, mint a gép.

Öcs: "Te figyelj, szerinted a 2. fokú kötéltánc és a 2. fokú fegyverhasználat beváltható 4. fokú mechanikára?"

Én: "Mért ne? Ha rákérdez, akkor kettő meg kettő az négy."

Gondolom, mondanom sem kell, hogy ilyet nem lehet, ez jóval arányosabb és főként nehezebb :) De ha Viktor, ami bölcs vezérünk ezt akarja (illetve, kötve hiszem, hogy pont ezt, csak nem tudta, mit beszél), ám legyen. Olyannyira nem ismeri az ÚTK-t, azt hitte, ezzel megszivat minket. A kis buta. Nem tudja, kikkel packázik.

Mindenkitől bocs a geek bejegyzésért, de ez most kellett.

Nem szoktam itt politizálni, most sem teszem, viszont humor szempontjából nem mehetek el egynémely plakátok mellettszó nélkül.

Mindenkinek megvan a szadeszes plakát, a ki válasszon: kékcsíkos vagy árpádsávos, ugye? Rémlik róla a baltaarcú kopasz? No, mikor ezt megláttam, első gondolatom volt, hogy most fognak perelni a jobberek. Aztán meg az, hogy csak nem olyan hülyék ezek is, hogy egy konkrét széljobb valakit odarajzoljanak, nyilván szereztek egy modellt, vagy valakit maguk közül, akinek kellően brutkó az ábrázolatja. No, erre tegnap öcsémen keresztül azt csiripelte az urbanledzsend, hogy nem, a szadesz még ennél is ostobább. Vadásztak ugyanis egy képet a netről, és egy kopasz brazil ketrecharcos személyében felfedezni is vélték az igazit. Ámde. A ketrecharcosnak elfelejtettek utánajárni... hozzá meg eljutott, infóáramlás van, mit nekünk országhatárok. És most ő perel. Fej a plakáton kérdezés nélkül még hagyján, de ráadásul, mint kiderült, kő baloldali a figura, méghozzá módfelett hangzatosan, még tán a csegevara is tőle tanult pofozkodni. Szóval, sikerült kirakniuk felforgató fasisztoidnak a Munkásosztály Öklét :D... ezek után, ha mindez így igaz, a szadesz megérdemli, hogy (a grínpísz közkeletű megnevezése után, gyk. "sötétzöld") rájuk ragasszuk a "sötétkék" jelzőt :D

A másik vicces plakát az mdf nevéhez fűződik. A habsburggyörgy még egy dolog, az "új kiegyezést" (wtf???) éltető népekkel, meg az ijesztő neandervölgyi homlokával (a beltenyészet, ugye). No de a bokros... szegény Bajusz kolléga a saját intellektusához képest elképesztően ostobán néz a kamerába, de az érdekes a tömeg mögötte. Mármost, a mozulat, melyet mívelnek, számomra megfejthetetlen. Mi ez? Csoportos bio-feedback? Migrén FlashMob? Unagi? :D

Mindenesetre mindegyik fent tárgyalt eseten egyenként röhögtem vagy 10 percet, alig tudtam abba hagyni. Budapest vicces city :D

Nem is akartam ma blogolni, mert igazából csak szőttem, meg House-t néztem szakmányban, az meg nem érdekes. Pénelopé tévézik.

Na de most így este-éjjelfele adták az Operaház fantomját, amit még nem láttam, mármint a musicalt. És csalódtam. A fantom a végére behisztizik, és egy pszichotikus szőke lesz. Ráadásul a csúnyasága nem hiteles, mert (még nyilván a hisztiroham előtt) annyira jó pasi, hogy egy ilyen fantom engem is elrabolhatna :) Mit nekem az a pár dudor orcatájt, még orra is van, ne vicceljetek :) hát hol van ez a könyvhöz??? Na ugye. Szóval, ennyit erről.

Holnap/ma amúgy moziba megyek. 

Ülünk a 67-es buszon, icke, Tibi, meg én. A két férfiember nagyban diskurált, természetesen a M*-ról, illetve annak világképéről. Szóba került az atomokra épülő, és az alkimista világkép különbözősége, eltérő aspektusok, és azon belül az értelmezhető fizikai törvények, mágia, miegyéb. Mikor is az egyik szomszédos ülésről felpattant egy ifjabb hölgy, és mondott valamit leszállás közben, amit először nem értettünk, de képesvolt visszább szállni és elismételni. Miszerint:

- Kérjétek Jézus Krisztus segítségét! - és leszállt.

Azért vicces, mikor egy külsős azt hiszi, hogy komolyan vesszük, amiről beszélünk :D

Ma volt Shulur Férgei, ahol Namael majdnem meghalt, mindenesetre jön eggyel Ryhannak. Továbbá itt is utolért minket a maszkabál :)

 Egyébként most már biztos, hogy jósálmaim vannak időnként, és nem csak a karakteremnek. Mára virradóra azt álmodtam, hogy törött bokával vagyok valahol, méghozzá a jobbal. Erre a kínai kajálda felé tartva sikerült rosszul lépnem, és megrántanom épp azt a bokámat. Persze tudok járni, még majdnem futni is, de azért fáj, kissé dagadt, a színe meg ocsmány.

Ami meg az álmokat illeti, újabban álmodtam már meg előre párbeszédeket, sokesélyes sportesemény végeredményét, de még si-heng aktuális szivatását is. Már csak arra kéne rájönnöm, hogy kell irányítani, és lenne egy, a való életben alkalmazható boszorkavarázslatom :D már csak a tűzoszlop van hátra, meg a rabszolgaság csókja. esetleg egy árnyékajtó, utazásspórolásnak különösen jó lenne :D

Ezt a Blahán lőttem a 4-6 megállóban, de máshol is van.

Ezt meg az Örsön, a 67es megállójában. Felhívom a figyelmet az alkotó zsenialitására, mellyel a legteljesebb mértékben kihasználja a XXI. századi grafikai technológia lehetőségeit.

Ez itt meg a busz táblája. Kíváncsi vagyok, ki jön rá először, miért érdekes. Keresztúriaknak nem ér.

Ma a Blahán megállított egy angol (de legalább is angolul beszélő) fickó. Először azt hittem, útbaigzítást kér, ezért megálltam, de ekkor nekem szegezte a kérdést: ha ma meghalnék, a mennybe vagy a pokolba jutnék szerintem? Hittérítő volt ugyanis, és alighanem segített volna neki az üdvösség elérésében, ha szegény eltévelyedett lelkemet visszavezeti a helyes útra, és Jézus szeretetére. Persze az ilyesmit nálam aránylag sikertelen elérni, amúgy is elég érdekes kis magánhitem van nekem, viszont épp abban a hangulatban voltam, hogy kedvem volt efféléről diskurálni - a probléma csak az, hogy többnyire a saját anyanyelvemen is nehéz kifejezni magamat (ne tévesszen meg, hogy sokat dumálok, rendszerint akkor fagy be a csőröm, ha fontos dolgokat kéne jól és magvasan összefoglalni), de ettől fügetlenül most angolul is egész jól ment az észosztás. Mondjuk nekem se sikerült őt meggyőznöm, viszont ez nekem nem is volt célom :) this was good for practicing, but was enough for a while. As I said, when it's not important, I can talk almost fluently. But in little more serious situations, like the exam, or when the Sloveians or the Austrians were here, I'm totally mute, like Silent Bob. Maybe I'm too nervous for this.

Egyébként majdnem úgy lett, hogy dolgozom péntek éjjel. Karolin osztálytársnőm ajánlott egy éjjelnyi mosogatást a Merlinben, 8 ropiért, adómentesen. Sajna, egy kommunikációs hiba miatt lecsúsztam róla, de talán nem is baj. Sári (másik osztálytárső) jól imádkozott :D ő ugyanis intenzíven próbált lebeszélni, mondván, az egészségem fontosabb, mint a pénz, és egy újabb nem alvás nem hiányozna. Igaza is van egyébként valamilyen szinten. Mindenesetre rendes tőle, hogy aggódik értem :) Viszont eme eseménysorból kifolyólag még mindig nincs sok pénzem, pedig nem ártana. Most ugyan megint csütörtökön fog eldőlni, hogy élek - halok-e, de utána muszáj leszek valami melót beújítani. Megőrjít a pénztelenség. Viszont ez a félév lesz a Fekete Csütörtökök Féléve - már a végéhez közeledik hálistennek. December 15-ei héten kipakolás, utána már csak karácsony és vizsgaidőszak, az azért annyira nem lesz nagy etwas. Már alig várom. Haváj dídzsé :D

Ha már haváj, a horoszkópom a skorpió felől azt mondta a hétvégére, hogy menjek vízbe, mert jó lesz nekem. Isteni sugallatra pont a napokban beszélgettem pár emberrel a Rudas fürdő különféle opcióiról - állítólag valahogy éjjel is lehet oda menni időnként, ami vicces történet. Kár, hogy nincs ilyesmire időm, pedig már hónapok óta nem úsztam, és ez frusztráló, én imádom a vizet. Tehát az anyját. Továbblapozva a nyilashoz, azt írta, hogy töltsek egy kellemes, kikapcsolódós hétvégét, és kényeztessük egymást a párommal. Anyádat, mondtam, és lecsaptam. Ha lenne ilyenem, se lenne időm effélére. Nem tudná egyszer a változatosság kedvéért azt jósolni, hogy csúcson lesznek a kretív energiáim, és tudok majd dolgozni?

Ezúttal én vagyok a droid. Most csaptam a homlokomra, hogy nekem ma alighanem zéházni kellett volna photoshopból. És ez úgy nem esett le, hogy egész délután ezzel foglalkoztam. Persze, ha volt egy kis eszem, szerdára írtam fel magam, de mivel a Sorsnak nem tetszik, ha jó kedvem van, annál biztosabb a ma.

Tudjátok, erről akartak kirúgni többek közt, most már ki is fognak. Nekem végem. A leg fejfalbaveretősebb tény ezzel kapcsolatban pedig az, hogy simán menne a dolog, mert nem nehéz. Nincs az a miniszoknya, az a kerek szem, az a szipogás, az az igazolás, és az a kedveltségi faktor, ami kihúzna a csávából. És tiszta szégyen, olyan tárgyat fogok ismételni, amiből nagyon jó vagyok amúgy.

Most kicsit leizzadtam. Ha számítok nektek valamit, kérlek, gondoljaok rám holnap.

 

 

És tiszta nyál, a jókedvem még így is a helyén van. Nooooormális, Margit?! Vagy csak az elmém jótékonyan nem veszi tudomásul, így védvén az ép eszemet? Az emberi agy csodákra képes, avagy miket ki nem találnak manapság.

...amíg úgy méhen nem rúgom, hogy elkezd zümmögni.

Vagy fasírozom a mogyoróit. Ha rájövök, melyikük volt.

Tudni kell, hogy faterom mindig is befolyásolható volt. A szomszédság nagyban adja a tanácsokat, hogy mi legyen a mi kertünkkel, apám nem nem elhajtja őket a vérbe, because of magántulajdon, hanem képes, és megfogad minden faszságot, amit azok kitalálnak. Most pl lefűrészelte a fél germesdorfi cseresznyét, ami hatalmas volt, és szép, most meg kábé úgy néz ki, mint Harry, amikor Petunia néni lenyírta a haját, és csak egy tincset hagyott meg. Ugyanis valamiért bár lenyeste a fakorona felét, egy különösen nagy részt az ablakom alatt meghagyott, mert korábban céloztam rá, hogy jó buli nekem, hogy belóg az ág. Édes, hogy gondolt rám, csak nem értette jól, ugyanis én úgy gondoltam, hogy az egész fát úgy ahogy van, ne vágja le. Komolyan, elárulja nekem valaki, hogy mi a hétszentséges-méteres-kékeres-retkes lófaszért kell belekontárkodni másnak a kertjébe, és másnak a fájába?! persze, apám a hülye, hogy mindent birka módra utánuk csinál, de akkor is... most van egy fél fánk, csak azért, mert a szomszéd szerint nehéz permetezni. Meg állítólag zavaró a cefreszag, ha lehullik a gyümölcs. Nem mintha nem söpörnénk össze, nem mintha nekik nem lennének fáik. Szerintem simán irigyek voltak, szinte egyik szomszéd kertben se volt ilyen szép gyümölcsfa. Mikor megláttam, majdnem sírtam. Hogy lehet ilyet csinálni egy fával? Legalább apám is nem az imbecillis farkaktól kérne véleményt, hanem tőlünk, normális emberektől, akiken a család többi részét értem. Húúú. Nagyon dühös voltam/vagyok.

 

Mindegy, írok másról, végtére is ez múlthétvégi ügy.

Lássuk csak.

Zajlik az ArM, önhibámból (elvarázsolt erdőben imádkoztam, de hát mit tegyek, ha vallásos a szentem, és megijedt? na, ezért vagyok inkább mindig eretnekekkel) elvesztettem Wolfgangot egy évre, addig büntetőmunkán van a tündéreknél. Agnus roppant ideges volt, de lehiggadt (nem maradt több összetörni való tárgy a szobájában, és a káromkodásokból is kifogyott), most Vimet tanul gőzerővel, és tervezi, hogy drasztikusan csökkenti valamiképp azt az egy esztendőt, de nem megy fejjel a falnak. Mit sem használna a fivérének, ha még pár év rákerülne a számlára, nem? Bár az biztos, hogy a különválás mellékhatásai erőteljesen jelentkezni fognak, ezért nem tudom előre megjósolni a cselekedeteit. Egy pontotn túl nem én irányítom a karakterket, hanem csak a szócsövük vagyok. Ha ezt az evilági-manifesztáció-dolgot az írásban is meg tudnám tartani, nem lennének vele nehézségeim. Mindegy. Annyit most látok, hogy Agnus figyelemelterelésképp rá fogja vetni magát a levél-ügyletre, és megpróbálom elérni, hogy ne aludjék bele az átnézendőkbe.

Húsvét hétfőn, ha igaz, fejszézünk.

Aztán leszek még dobos is, maguspartiban. A karakter félig kész, és Babonás Neff névre hallgat, ha szólítják. Dél-Ynev egyik legjobb dobosa és ütőhangszeres előadója, beatboxere, és szájbőgőzője, emellett 8. szintű harcos. Mint a nevéből is kiderül, lesz egypár fura szokása. Volt pár éve egy nomád sámán mellett... majd bemásolom ide is. Az értékei úgy nagyjából megvannak, olyan fajta lesz, aki nem feltétlen a villámészjárásáról híres (de azért megvan a magához való esze), erőben-ügyességben átlagos, viszont erős lelkületű, és fizikumú, szóval rugdoshatják egy darabig, mire felveszi. A kinézete meglehetősen sajátos lesz, a tincsekbe fonott haj, a bőrruházat, és mindez teliaggatva tollakkal, kövekkel, szerencsehozó amulettekkel, és nyúllábakkal, azt hiszem, elég egyéni. Sajnos az előtöri némileg hosszú lett, honap már tényleg befejezem, és elküldöm, bár az a helyzet, hogy Felagund beijesztett ilyen sokoldalakkal, úgyhogy egyelőre már 3 oldal, és még csak 21 éves, a kalandozóévei elején jár. Mi lesz itt...

 

Na, beszéljünk kicsit a való életről is, konkréten pl le lettem győzikézve illetve lakáskultúrázva és kommerszezve. mindezt a drága paulietól szenvedtem el, aki ennyire értékelte, hogy vasárnap direkt őmiatta jöttem haza korán VGről, és maradtam fenn utána hajnali 3ig, hogy a feladatra valamit összekaparjak. Fene se gondolta volna, hogy allergiás az organzára... de a hét további része se volt sokkal jobb. Egy feltűnő órai bóbiskolással sikerült emelnem a lúzerfaktort kedden, amit aztán szerdán tetézett a műleírás - megkaptam a képet, készültem belőle, tök jól el is mondtam, anélkül, hogy a projektorra néztem volna, aztán mikor a végén mégis megtettem, azt hittem, elbaszarintottam, és mást sikerült leírnom (El Greco - Krisztus az olajfák hegyén c. örökbecsűje, és súlyosbította a helyzetet, hogy volt belőle több változat is). Ezt sajnos mondtam is, hogy röhögjenek a népek, és a tnő furán nézhessen, aztán megvilágosodtam, hogy csak a projektor keveri át mesterien a színeket és a kompozíciót is ezáltal. Korrigáltam, de ez akkor is a hét égése volt. Csütörtökön levezetésképp 4re értem oda aerra a színtan osztályzásra, ami 2kor kezdődött, de legalább ebből jól jöttem ki. Kaptam két 5t, pedig őszintén azt hittem, hogy az egyikkel minimum úgy kivágnak, hogy a lábam se éri a földet. Aztán hazahoztam a szövőszéket, most majd tudok itthon melózni, je. Eddig megvan 1,5 méter, még ehhez kéne úgy 30 cm azsúr, utána a különféle kötések gyakorlásai (ez nem kötés kötést jelent, hanem a szövés módjait... van többféle, vászon, sávoly, atlasz, ripsz, miefféle, majd elmesélem annak, akit érdekel... ne tolongjatok :P), és egyéni imprók... még hátra van tehát 4,5 m. Szép lesz.

De legalább a nagypénteket megadták rektori szünetnek. Eddig ez nem volt, lám, mire jó, ha vallásos az egyetem vezetősége. Vagy úgy véli, hogy mi azok vagyunk.

Mindenesetre az elmúlt egy hetemet figyelve, csoda-e, ha nem szívesen beszéltem a szakmai dolgokról? Égtem, mint Arnie a Terminátor végén.

De sebaj, jövő héten leszek demonstrátor és modell felvételin. Kemény 3300 magyar forintot fizetnek ezért, hát, a parlamentet nem veszem meg belőle kilóra, de sebaj, zsebpénznerk jó, meg persze rendezni a tartozásaimat. Van valamennyi. Melózni kéne. Hmpf.

Na, mondom, csak nem csoda, ha menekülök a fantasyba a valóság elől?!

Bár, igazság szerint nem vagyok szarul. Ez a postból nem derül ki, de valójában egész feldobottan érzem magam.

Ja! egyvalamit elfelejtettem, lehet, ez volt a hangulatjavító is. Kaptam TV-polcot, így most van külön helye a DVD-lejátszónak, a TVnek, a DVDknek, valamint a Setét Torony sorozatnak, jól látható díszhelyen. Azt, amin ez eddig meglehetősen előnytelenül helyezkedett el, átminősítettem könyvespolccá és cd-állvány-tartóvá. A tetejére mécsesek kerültek, egész oltárszerű. Lehet, tényleg kéne vmi boszorkánysággal foglalkoznom, annak legalább tetszenek a külsőségei. Például, egész jól mutatna az a polc, ha rátennék még pár cuccot, és tényleg oltár lenne.

Hm, kihagytam-e valamit az elmúlt hétből?

 

Ja, igen, egy összefutást országos barátnéimmal. Többször kéne, lévén, egyikük olyan közel lakik hozzám, hogy azért a két megállóért fel se szállok a buszra. Jó volt velük, Encs megnyugtatott, hogy nem csak az mtt lát engem Terminátornak, és hogy tényleg ilyen kemény vagyok, de legalább ezen már nem is fogok tudni változtatni. Jungot mindenesetre emlegette, meg a kutyát és a szalonnát, bíztató volt. Na jó, ez csak az én sarkításom, ő jóval árnyaltabban fejtett ki egy álláspontot, amely igazából csak hasonlított erre a fentire. De szerintem ez a lényeg. Nem hiszem, hogy lehetnék sokkal kedvesebb annál, mint amilyen vagyok, másik tál kérdés, hogy kicsit nehezen dolgozom fel az erre érkező természetes reakciókat. De majd megszokom, nem?

Nono, kezdek borongani, az meg nem tesz jót, eddig amúgy is olyan jól voltam. Megyek, lefekszem, épp ideje. Atyaég, háromnegyed négy. Mért nem szólt valaki? Akár apámnak is, hogy ne lógjon a neten délután kettőtől hajnali fél háromig.

 

 

(Nna, ezzel remélem, ellesztek egy darabig, ha ugyanis a közeljövőben géphez kerülök, akkor végre azt az időt Neff befejezésének fogom szentelni, és most már tényleg. Szegény, ott toporog 21 évesen. Nem járja. Mindegy, maj elüti valahogy az időt, még nem kell verni a tamtamot. Ehehehe, ha a szóviccek jönnek, akkor már tényleg fáradok, úgyhogy fellövöm a pizsamát. A Brucelees-kungfusat.)

... és nem is sült el rosszul. Vállalható lett a farsang, óje.

Viszont, ami most inkább foglalkoztat, hogy kaptam egy különös névtelen levelet. Nem biztos, hogy jó lenne, ha egy az egyben idegépelném a kommentárjaimmal együtt, de mindenesetre eddig a következő dolgokat sikerült levonni belőle.

- balra dőlő írás. Talán balkéz, talán képmutatás.

- nyomtatott betűk, de eredetileg talán folyóírással szokott írni.

- barokkos körmondatok, hízelgés, zavarba ejtő terminusok személyemmel kapcsolatosan.

- az illető dohányos, a levélpapír szaga legalábbis erre utal.

- neme bizonytalan - az egy dolog, hogy kisasszonynak nevezi magát, de a papír türelmes.

- Remzy elmélete szerint pasi, aki nőnek álcázva szeretné, hogy megnyíljak előtte, hogy aztán ő személyesen is belépjen a képbe, mitegy kitalálva a gondolataimat, és így vágódjon be. Hát nem tudom, szerintetek létezik ember, aki ennyire furmányos és ugyanakkor félénk? egy embert nem fél megkérni, hogy levelet adjon át nekem, egy egyébként a halál faszán lévő rendezvényen, de amúgy nem árulja el, ki ő?

- Nimdorci szerint az írás megváltoztatása utalhat arra, hogy ismerem az írást és az írót. Ugyanakkor azt írja, hogy személyesen nem ismerjük egymást. A netről jelenleg nem sok olyan ember van, akivel akár pár szót váltottam volna, nemhogy beszélgetni, vagy ilyesmi, és mindemellett személyesen ne ismerném. Egy társkereső oldalon ugyan regisztráltam, de legyünk őszinték: onnan kinyomozni, hogy én vagyok én, és hol leszek épp aznap este, és megszervezni, hogy egy ember kimenjen oda, és adjon át egy levelet - hát, nem tudom, mennyire reális. Pláne, hogy nem éppen társkereséssel összefüggő a dolog... illetve, farkam tudja.

- Nem szerelmeslevél, bár vannak elég így érthető és bizarr dolgok benne. Azt írja, egy álom vezette hozzám, de egyelőre többet nem áll módjában mondani, mert lehet, hogy megrémítene. Ez elég különös indok a levélírásra. Ő maga is ezt írta: különös események vezettek idáig. Nohiszen.

- Nem igazán derül ki, hogy ismerjük-e egymást, ő ugyan azt írja, személyesen nem, de mégis folyvást a kellemes lényemről és társaságomról értekezik - egyrészt nekem nincs olyanom, másfelől, honnan veszi? Esetleg úgy véli, a hízelgés elaltatja a figyelmemet?

- a helyesírása szinte tökéletes. Ezzel elvileg ki is lehet zárni egy csomó embert. Eléggé archaizál a szöveg, elvileg ez is szűkítené a kört, de ilyen stílusban bárki tudhat írni, aki elolvasott kettőnél több fantasy regényt, és játszott már RPG-t életében.

- azt írja, önhibáján kívül nem jutott el farsangra, és ezzel mindenféle boldogságoktól lett megfosztva. Vajon mire készült volna ezen a farsangon, ami ekkora boldogságot jelentett volna? Lehet, hogy álszerény vagyok, de nem hinném, hogy az én társaságom oly sokaknak jelenti a boldogságot.

- megadott egy nevet és egy postacímet - állítása szerint a "komornájáét", amely címre válaszolnom kellene, és egyúttal megírni, hova küldhet nekem közvetlenül levelet. Igazság szerint arra gondoltam, hogy olyasvalaki lehet, akinek mondjuk az MTTs regisztráció küldött levelet az iwiwen, vagy régi fórumreg, és az ottani meghívóból kapott, de igazság szerint, ha erről lenne szó, vagy akár a társkereső oldalról, igazán könnyen találna hozzám emailt, ugyan miért nem oda írt? miért ilyen nehézkes módját választotta a levélküldésnek?

- azt írja, nem tréfa, és nem rossz szándékú, közeledése őszinte. Node miféle őszinteség az, ahol nem mond semmit, és nem fed fel semmit? akár hazudhat is, erről is. "Nem ígérünk semmit, de azt viszont kiválóan be is tudjuk tartani." Az egy dolog, hogy leírja, de még mindig lehet valami otromba tréfa ebből. Ha becsületesek a szándékai, mért nem fedi fel magát? Azt írja, ezt nem teszi a farsangi időszak végéig. Ami egyébként mikor van? és utána? mire számítsak?

- a levél átadása is fura volt. bejött egy ismeretlen fazon, bemutatkozott valami nicknéven, és átadta a levelet, mondván, hogy ő csak beugrott emiatt, és már megy is, és tényleg. én meg úgy meglepődtem, hogy se vissza nem tartottam, se utána nem mentem. Fura, hogy a jegyszedők beengedték. Esetleg, ha látta valaki, az jelezhetné. Ki olyan jött veletek szembe, akit sosem láttatok, és nem is tűnt föl az este folyamán? kommentbe vele, ha volt. Kíváncsi vagyok, más mit látott ebből.

- Ha ez egy romantikus regény lenne, egy jó pasi akarna ilyen módon becserkészni, akivel a történet végén happy end lesz. No mármost, azon túl, hogy nem kéne nekem olyan pasas, aki ezzel próbálkozik, nem hiszek benne - az élet kevésbé romantikus regény, mint mondjuk sci-fi, vagy fantasy.

- Ha ez egy fantasy regény lenne, akkor úgy folytatódna, hogy levelezésbe kezdek, aztán egyszercsak elárulják, hogy létezik a mágia/boszorkányság/földönkívüli civilizációk/Éjszakai őrség/Harry Potter/tündék. És hogy valójában én vagyok a kiválasztott, vagy mindenesetre különleges képességeim vannak. De az élet, talán hálistennek nem fantasy regény.

- Ha ez egy Stephen King regény lenne, akkor a levelek felszaporodnának, egyre fenyegetőbbek lennének, és csupa olyan dolgot írna, amiket csak én tudhatok. A rendőrség persze nem tehetne semmit, hiszen amíg csak levelek vannak, nincs igazi bűncselekmény. A végeredmény lehet: egy pszichopata bűnöző, vagy egy személyiséghasadásos arc, vagy a saját személyiséghasadásom. Vagy valami természetfölötti dolog, valami nagyon sötéttel a háttérben.  Ez mindenképp horrorisztikusan fejeződne be. És az élet gyakran produkál Stephen King jellegű horrorokat. Brr. Ebbe nem jó belegondolni.

- Ha ez egy pszichopatás film lenne, mint a Bárányok hallgatnak, vagy valami hasonló, akkor szintén a fenti kimenetelre lehetne számítani. Csakhogy SK-nál néha van happy end.

 

Szóval izé. Kicsit rémisztő, valamiért azt hiszem, nem teljesen százas a levél írója. Vajon hol a csapda benne? Mit akar? Ki szórakozik? Mi ez az egész???

Azaz az előző volt a 220. bejegyzés.

 Gépteremből vagyok, eléggé lájtosra vették így elsőre a társadalomismeretet, volt egy aláírás és emailcímnek leadása, oszt jónapot. Itt dekkolok reggel óta, órám csak 13.40kor kezdődik.

Nem baj, legalább meglátogatott isten állatkertjének egyik elszabadult lakója, csak a szórakoztatásom végett. Itt ültem, és békésen olvasgattam a havas blogjára érkezett anyázásokat (már úgyis kezdett unalmas lenni; a polblogoknál mindig ez van: szídják a fletót, az ovit, a bloggert, és egymást, értelem ugye hálistennek negatív), mikor is megszólított a mellettem ülő nőci. Valsz nem hallgató, inkább külsősnek vagy minimum levelezősnek néztem volna. Következő a kérdése:

 - Honnan lehet emailezni?

 Jól kezdődik... bár, nekem is el kellett indulni valahonnan, mutatom, h firefox, meg ikszplórer. Kezdőoldal: az egyetem intranetes kezdőlapja. Ekkor megint masszív csodálkozás:

 - Na jó, de honnan tudok emailezni?

Jujj, de sötét van, mondaná Hofi, én meg udvarias vagyok. Türelmesen megpróbálok rájönni, hogy milyen emailcímre érkezett neki levél, az alapján megtudhatjuk, melyik oldalról éri el. Momés? Nem. Frímél, citromél, gémél? Asszem, ez egy külön oldal. Hát mondom, akkor sajna nem tudok segíteni, először be kéne jutni a kezdőoldalra, ahol beírhatja az azonosítót, meg a jelszót. Dehát azt pont nem tudja. Hát, ez van, tárom szét a karom, erre nem tudok rájönni; öt perc magyarázat után meg is érti, mit hiányolok, eddig láthatólag fogalma sem volt arról, hogy mit tesz az, hogy email, mi ennek a rendszere. Ekkor jön a telefonos segítség, felhívja, begépeli (a böngészősávra nekem kell rámutatnom), közben megint megtalál: a gép kiköpött egy ablakot, hogy tanusítvány elfogadása, meg biztonság, meg ilyenek, oké-e? Mondom, ja. És megintHofi... elég lassú vagy, nem?

Következő kérdés 5 perc múlva. Kapott képet emailben, hogyan csatolja a most megírt levélhez? Mondom, például egyszerűen továbbküldi, amit kapott. Nem jó, mert nem akarja mind a tizet átküldeni. Hogy mentse le pendrivera? És hogy tudja megnézni? Felhívom a figyelmét a "Megnyit" és "Letölt" menüpontokra. Üdvözült mosollyal nézeget és ment, és közben megköszöni. Még megkérdezi:

-Tök jó, honnan tudsz te ilyeneket? Milyen szakos vagy.

-Textiles - mondom - ez csak némi gyakorlati informatika...

- Hú, és még szerény is vagy! Ez tök jó!

Jól szituált, huszon-harminc körüli nőci volt a főszereplő, az emailje és az oldal szerint valami press munkatársa, ami olyan sajtófélére vagy társművészeteire akarna utalni. 

Egen, a XXI. sz. hajnalán még léteznek ilyen téren funkcionális analfabéták. 

 

A csütörtöki anyagismeretem, ha igaz, korábbra kerül, és talán máskor lesz. Je, kevesebb luft. Bár, ne igyunk előre a fácán tollára... 

 Búcsúzóul dalszöveg. Ezt újjaban sokat játssza a petőfifm, szerintem meg jópofa a szövege. Nincs különösebb aktualitása, hacsak úgy nem, hogy a szokatlan luft miatt most én se teszek túl sok értelmeset, csak a szelet tolom, és a havat hányom, úgymond.

Galapagos: Tolom a szelet

Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem!
Melegítésképp' egész délelőtt csak ténferegtem Pesten.
Feküdtem az úttesten, a szoknyák alá lestem,
mikor megéheztem egy elég puccos bankot felkerestem.
Kértem tőlük, többször, szépen, mégsem adtak pénzt,
erre ideges lettem, s valahogy végül az enyém lett az egész.
Igen kiváló hangulatban folytatódott a délelőtt.
Betelefonáltam a munkahelyre, hogy ma már nem jövök, sőt,
lehet hogy a holnapi nappal is lesznek bajok még,
mert ma éppen azt csinálom, amit mindig is szeretnék!

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
kötöm a lovat.
Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.

Aznap este elindultam a történtektől felindultan,
egy ismeretlen érzelemmel tele, mint a város szerelemmel.
Poharat és szót emeltem a kerületi italboltban -
lássuk be, hogy a többinél kicsit jobban elbambultam:
- Ma mindenki olyan elfoglalt, hogy senki nem ér rám.
Meghalunk mielőtt megszületnénk - ez az én parám.
Próbálj meg heverni, a dolgot letenni, egymásra figyelni, mélyebben szeretni, tolni a szelet, hányni a havat itt, a világ szebbik felén, kötni a lovat úgy, ahogy én tolom a szelet, hányom a havat, hűtöm a levet, kötöm a lovat.

Tolom a szelet,
hányom a havat,
hűtöm a levet,
a jóhíremért nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.
Nem teszek sokat.

(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Nem teszek sokat.
(Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.)
Ahogy rég szerettem volna, ma végre úgy is tettem.

Mondtam, hogy nem tudok haragot tartani, úgyhogy nyugi. de majd úgyis megbeszéljük még. csak jelezni kívántam, hogy nem vagyok azért vérig sértve, vagy izé.

 

Aztán.

 

Macskafogó II.

 

Háááát. Karó, minden szempontból.

Látvány: az műanyag. Hangok: alig valami, a szinkron gáz, a zene jellegtelen, voltaképp alig van. Technikailag egy steril selejt a cucc. a számítógépes színezés abszolút rossz dolog (eleve, csak én kapok hányingert a rajzfilmekben feltűnő számítógéppel létrehozott színátmenetektől?), a 3D grafika nem mndanám, hogy szervesen illeszkedik az egészbe. Nagy baj még, hogy totálisan elfelejtették, milyennek rajzolták a figurákat régen. Teufel, Gatto, Safranek alig emlékeztetnek egykori önmagukra. Az az érzésem, hogy a készítők nagyon megörültek, hogy állami és szponzori pénzen milyen király játékokat lehet venni, amivel mindenfélét lehet csinálni, csak közben elfelejtették, hogy határidő van, ezért leadták azt, amit összepróbálkoztak.

Humor: na, az nemigen van. a legnagyobb baj, hogy lesüllyedtek az olcsó szóviccekhez. És - bár ezt a látványban is erőteljesen észre lehetett venni - minden teljesen önmagáért való. Gondolom, nem csak én emlékszem vesszőre pontosan az I. rész forgatókönyvére, és hát na. Ott még létezett történnet, cvselekménysor, és az egéz viccesen volt megoldva. Itt nemigen kapunk egy két szóban összefoglalható stabil történetszálon kívül semmit, a poénnak szánt izék gyakorlatilag fillerek. sokmindennek se látványban, se eseményben nincs funkciója, önmagáért van. Hiányzik az a belső logika, ami az egyesben még megvolt. Itt nincs semmi.

Szóval, gáz, és csalódás. Még úgysem jó, hogy ha azt mondom, hogy vonatkoztassunk el az egyestől. Húsz év után azért illene jobbat csinálni. csak nem rre is a szikora tette rá a kezét?

ja, erről jut eszembe. a zene, mint említettem, jellegtelen, próbálnak valami jazzeset, ha már az egyes az volt, de itt valami bátortalan kis lepkefing az egész. sehol egy jó dal, pedig, ha figyeltétek, az egyesben a zene a mozgást és az eseményeket is kiválóan szolgálta - itt meg az az érzésem, hogy le is keverhetném, ha mondjuk metallicát nyomnék alá, az legalább izgisebb lenne, de nem venne el jelentősen belőle.  nade, az igazi csapás nem ez. hanem a nyálas dal a végén, a stáblista alatt. szövege is van, sajnos. bűzlik nekem ez a szikora.

van még valami benne, amit nem szidtam? ha van is, az is rossz. szóval ne nézzétek meg, így meglesz az az illúziótok, hogy egy folytatás is lehet jó. ez szétrombol minden ilyen irányú elképzelést.

 

Aztán.

 

Setét Torony. Megkaptam karácsonyra az utolsó részt, hát gyerekek, régen könnyeztem könyvön, fantasztikus irodalmon meg szinte soha. Ez a mocsok King kiválóan ért hozzá, hogy 5-6 köteten keresztül élő embereket pakoljon elénk, akiket nem átallunk megszeretni, és utána képes, és nyomorultul kinyírja mind. Ezek után meg a főszereplőt, aki ugyanez a kategória, csak életben marad, nem átallja olyan sorsra kárhoztatni... eh. nem mondok többet, mert hátha van, aki még el akarja olvasni. Lényeg, hogy oké, hogy egy útban az utazás a lényeg, és nem a cél. Tehát végső soron örülni kéne. De ez, amit művelt, ez piszokság. King egy idióta ráadsul, viszont zseniális idióta, aki a legváratlanabb dolgokat képes áthozni a világból a könyvbe, teljesen eszement módon, ellenben ezt jól működteti.

 

Az az igazság, hogy én szeretem az ilyeneket. Nekem kell a jó, és lehetőleg hosszú, és sokrétű történet, kellenek a jellemek, és ebben minden megvan. szó szerint, mert a rohadék nem hang a saját munkásságát egy az egyben ide vezetni. Ja, és a kalandok, azok legyenek még, bár ez elvileg fedésben van valahol a jó történet feliratú cimkével, de nem teljesen. A legfőbb viszont egy történetben, ami kiiktat minden mást, az a varázslat faktor. Azt akarom egy könyvtől, vagy filmtől, hogy ne tudjam letenni, létezzek máshol, ne egyek és ne aludjak, és üljem horpadásosra az ágyam, kanapém matracát miatta, és miután vége, és letettem, akarjam előlről kezdeni. és ezt tudja a fickó. nem állítom, hogy ez minden művére igaz, sőt. még az sem mndom, hogy mindenkit elvarázsol - alyr az első rész után nem volt kíváncsi a többire (amit egyébként megértek valahol, mert az első rész kicsit olyan, mint egy előjáték, egy prequel novella v. kisregény az egészhez. evokáció, talán, és asszem én is megtorpantam a folytatás előtt - asszem , csak azért kezdtem neki, mert efféle irodalom kevés volt a könyvtárban akkoriban, amikor még elkezdtem, így ráfanyalodtam a folytatásra), de nekem valahol nagyon magasan helyezkedik el ez a sorozat. Romantikus, naturális,túláradó néhol, de akkor is.

 

Egyébként erről jut eszembe, valakinél ott van szintén Kingtől Az írásról. Akinél van, lassan kezdjen a visszaadásán fáradozni. Itthon elvileg nincs. És ha már itt tartunk, az Eragonom is valakinél van, bár azt kevésbé hiányolom, ha az illető akarja, megveheti tőlem jutányos áron, és akkor adom a borítóját. megegyezünk.

 

Ha meg úgyis könyvekről van szó, említettem lentebb a Nappali őrséget. Na, az még jó, szintén megvan benne az "ottakaroklenniiiiii-faktor", már csak az Éjszakait kéne beszerezni. Egyébként, újranézve a filmet, és elolvasva egy csomó mellékinfot, kiderült, hogy nem is az egész ÉŐ könyvet nyomták filmre, csak kb. a harmadát, azt is klippesítve és kurtítva (bár a NŐ így is érthető, a lábjegyzet alkalmazása a ford. és a szerk. részéről igen hasznos), sőt, a NŐ film is nem az azonos c. könyv alapján van, hanem még az ÉŐ könyv tovább. most hallottam nemrég, hjogy állítólag van DVD-n, de a mozikba nem jutott, és nem is fog. igazán kár, szélesvásznon volnék rá kíváncsi, de ez van.

 

Hm, asszem, túl sokat menekülök a fantasyba mostanság. És azt még nem is mondtam, hogy a születésnapomra még korábban megkaptam a Children of Húrint angolul, illusztrálva, annak is neki kéne ülni. Semmi normálisat nem olvasok mostanában. De sajnos nem is érdekel. Egy darabig még szeretnék mindenféle világok között járkálni. Úgyhogy, ha pénzem lesz, NŐ film, és ÉŐ könyv beszerzése a következő.

 

Addig is újraolvasom a Setét Tornyot, ahogy az anyagi helyzetemet elnézem, a végéig elérek kétszer, amíg pénzem lesz (pedig az nem kis szó, csak az utolsó kötet 1000 oldal, és bár a többi vékonyabb, abból is van még 6 ezen kívül).

 

 

Egébként, ha már a kapásoknál tartunk, úgyis hosszú a post, írok a karácsonyi ajándékokról. Tudom, nem erről szól. De én örülök annak, amit kaptam, és annak is, amit adtam, és örültek. Mindenki hangoztatja az érzelmeket, hát vegyük úgy, hogy nem ismétlem a haveri kört e tekintetben, és különben is, Harácsony van, legyünk hűek a szelleméhez.

 

Amit én kaptam: ST7 (lásd fentebb), orosz nyelvkönyv kezdőknek (nem hatott ám rám ennyire az őrség-sorozat [ááádehogy :P], a nyelvet ettől függetlenül meg akarom tanulni, szerintem bájos - most épp a cirill betűket próbálom memorizálni. tudjátok, mekkora öröm, ha az orosz csatorna feliratát már majdnem elolvasom? nem értem még, de kis sikerélményekkel kell kezdeni), mp3 lejátszó (a discmanem dögrováson volt már egy ideje. ezt a példányt pedig elneveztem Odinnak [odys márka, lehet, hogy ezért]. és működik Anton játéka: ha shufflere állítom, valahogy mindig a megfelelő zenét köpi ki véletlenszerűen. olvasás közben külön jól jön az ilyen. vagy csak nekem van túl jó asszociációs képességem, hogy mindent mindennel össze tudok magyarázni?), ágynemű (szép narancsos-bordós-sárgás kockás), sünös medál és kulcstartó, egy naaagy szuperzöld batikolt kendő - ez a szűkebb családtól, valamint az év díjnyertes ajándékja egy elképesztő szürke és hirtelenpiros kullancszokni a nagyitól (tőle kaptam még egy-két bizsuékszert is - ezek tetszettek), a holtverseny pedig egy Botrányos szerelem című vastag, az 50es évek amerikájában játszódó romatikus regény a kvázinagynénémtől - el tudjátok képzelni az ilyen regényt rólam? sebaj, volt mellé belga praliné, azt értékeltem. Jó, persze, a könyv is jó szándék, a kullancszoknival karöltve, meg ajándék csónak ne nézd a lapát... úgyis tudjuk.

Amit én adtam: Hugomnak varrtam egy táskát, türkizkék színben, áttört oldallal, és azon átsejlő arany béléssel. Öcsémnek festettem egy stilizált mintás lila felhős-birkás nyakkendőt - elvégre ő birka, meg még a lila kendő, mint olyan, hozzátartozik. Megígérte, hogy az igazán nehéz vizsgákra ebben megy... Anyu kapott két festett üvegvázát, a festés volt az én művem, és valamiért apám-anyám elájult tőle. nem dicsekvés, mert szerintem annyira nem nehéz, hogy bárkinek menne, és ezt meg is mondtam, de azért apám minden betévedőnek megmutatja, pedig nem is ő kapta. Neki pénztárcát vettem, ez volt az egyetlen vásárolt holmi, bár ezt is varrni akartam, de kevés időm volt, és azért a tárcának is van annyi tartozéka, hogy ez már kifogott rajtam, majd legközelebb. Ja, és ők ketten kaptak még egy ikeás polcot, amit régebben néztek a konyhába, de nem volt, mikor venni akartak, hát beszereztem én. najó, ez volt a másik, amit vettem. illetve még egy (hű, nem is volt olyan handmade ez a karácsony), egy trabantos póló a nagyfaternak, sofőr volt a seregben 40 évig,m nyugdíjas korában meg hosszú évekig egy szürkéskéktrabival járt. ez egy ideje nincs meg, viszont a pólópokolban pont ilyennel lehet vinni a cuccot. a nagyinak pedig szintén festett váza ment.

A ribancok kitűzőt kaptak ("Nem vagyok pletykás - hajol közelebb"), meg illatgyertyát. Még adok ilyet, már csak kebelbéli országos gimis cimbinőimet, és dear exemet kell meglepni valamivel. Ne emlegessétek a dátumot, tudom. De a találkozás dátuma inkább számít ez esetben... 

Na, ennyit Harácsony szent ünnepéről, ugye, Mammonnak van a pénzhez köze? Áldassék a neve, ámen. Vagy nemá, ha ilyen esetben ezt fordítva illik.