Árnyak Könyve Vol. 2.

Szóval, megjelent a recenzióm. Igen, a lenti szerkesztett verziója. Jön még, csupa jó visszajelzést kaptam :)

Ide kattints, és lájkolj bőszen. Vagy ne. :)

Ha most azt mondom, hogy a poszttraumás stressznek sok köze van ahhoz, hogy megszerettem ezt a könyvet, akkor nagyon furcsán fogtok nézni, így hát nem ezzel kezdem.

De akkor mivel? Eredetileg elkezdtem értekezni egyet az ifjúsági regényhez való viszonyomról, de leállítottam magam, mert az azért nagyon messzire vezetne.

Akkor kezdjük máshonnan. Eredetileg csak volt egy unalmas, szombat délelőtti ügyelet, utolsó munkanapjaim egyikén, és bucira untam a fejem. Szétnéztem hát scribden, hátha találok valami limonádét, ami addig is leköt. Tárgyalt könyvünkről azt véltem, hogy valami tininyál lesz, de hát én a Tvájlájton is jól szórakoztam. (Az elsőn. A második kötet tömör szenveding, nem hozta meg a kedvem a többi részhez.)

Nos, tévedtem. Ami messze nem jelenti azt, hogy a könyv tökéletes, viszont a várakozásaimon felül beszippantott.

Gondolom, a történet alapjaiba már mindenki belefutott valamilyen formában, tekintve, hogy most jött ki a film is, a csapból is ez folyik. Azért update azoknak, akik egy kő alatt laktak eddig: Adva van Észak-Amerika, némi barátságtalan világégések után, egy jelenleg Panem néven futó államalakulat képében. A szerkezete: a Kapitólium, mint főváros (elnyomók), és az azt kiszolgáló-nyersanyagtermelő-bányász tizenkét körzet (éhezők). Laza 74 évvel ezelőtt a körzetek fellázadtak, amit persze a Kapitólium annak rendje és módja szerint levert, és az akkor még létező 13. körzetet is a földdel tette egyenlővé. Azóta a Kapitólium megpróbálja megelőzni, hogy a körzeteknek ötleteik támadjanak, ezért kisorsolnak minden körzetből egy fiút és egy lányt 12 és 18 éves között, akik életre-halálra küzdenek egy minden igényt kielégítő arénában, ahol csak egy maradhat. A küzdelmet, és persze a versenyzők elő- és utóéletét élő egyenesben sugározza a tévé, lényegében egy jókora reality, és mint ilyen, a szórakozás fő forrása. A történet pedig onnantól indul, hogy főszereplőnk, Katniss kishúgát kisorsolják, ő pedig önként jelentkezik a helyére, hogy megvédje ezáltal a biztos haláltól.

Ismerős valakinek? Hát igen, nehéz nem észrevenni bizonyos párhuzamokat a kb. 10 évvel előbb megjelent Battle Royale-lal.
Az alaphelyzet, amibe a gyerekek kerülnek, tényleg hasonló, ám akad jó néhány különbség is. A BR érzésem szerint jóval kevésbé helyezi előtérbe a disztópikus környezetet, inkább a jellemekre koncentrál. Ami miatt azt a könyvet szerettem, azok a karakterek, és az ő érzelmeik voltak. Abszolút megragadható volt a 15 éves kölykök gondolkodása. Azt a történetet szimplán az is elvitte volna a vállán, hogy hogyan reagálják le a helyzetet a szereplők – a terminátor-szuperkatonára vett Kirijama, vagy Kavada hackerkedős-rendszerlebontós cselekedetei nem voltak éppen könyvidegenek, de ha Takami marad a „hétköznapibb” elemeknél, akkor is megfogott volna.

Természetesen a kamaszos érzelmek és jellemek az Éhezőkben is fontos szerephez jutnak – hiszen egy kamasz szemével látjuk a történéseket, aki sok mindenben elég felnőtt, ugyani el kell tartania egy családot, ami elég komoly hatással van a gondolkodásmódra, viszont az érzelmeit tekintve éretlen és nagyon gyerek, mint a kamaszok általában. Azonban itt Collins talán jobban törekedett arra, hogy az őt körülvevő világot, annak rendszerét megmutassa. (Ez egyébként érdekes, hiszen a BR többszereplős, külső nézőpontú írás, míg az Éhezők végig Katniss E/1-ben elmesélt története. Logikusabb volna, hogy ez utóbbi koncentráljon inkább a belső folyamatokra.) Persze nem egy 1984, ahogy a BR sem volt egy második Legyek Ura, de azt gondolom, hogy a szórakoztató irodalomtól nem kell okvetlenül elvárni, hogy megváltsa a világot.

Nos, itt érkeztünk el ahhoz a részhez, ami a könyv legnagyobb hibáit és legnagyobb erősségeit hordozza magában. Az rögtön látszik, hogy a szerző amerikai, sosem élt diktatúrában, maximum olvasott róla, és sohasem éhezett. Nem, ez nem a szokásos káeurópai sirám akar lenni, hogy bezzeg mi, hiszen már én sem akkor születtem, mikor ezt a totalitárius dolgot komolyan lehetett venni. De legyünk őszinték, mi, és a kollektív emlékezetünk ennél sokkal durvább dolgokat is láttunk. Jó néhány helyen rajta lehet kapni a szerzőt a hiteltelenségeken – mikor pl. Katniss kihajít egy süteményt a vonatablakon büszkeségből. Kezicsókolom, aki élete eddigi 16 évében éhezett, az semmilyen ehetőt nem hajít csak úgy ki, akkor sem, ha úgy tudja, hogy van még kaja máshol. Vagy a Zug, mint feketepiac – érzésem szerint a durvább helyeken a tiltott árúkkal való kereskedés semmilyen rendszerben nem úgy ment, hogy kipakolták az asztalra, aztán mindenki odajárult venni, csak el volt mondva, hogy ez igazából tilos; még akkor sem, mikor a hatalom aktuális képviselői is vásárlók voltak. (De javítsatok ki, ha tévedek.)

Ugyanakkor nagy erőssége egy másik elem bemutatása: ez pedig a média, a valóságshowk és a szórakoztatóipar világa. Kezdve onnan, ahogy a versenyzőknek taktikázniuk kell a közönség szeretetéért – hiszen az arénában a támogatásuktól és az adományaiktól függhet az életük (sms-szavazás, ismerős valakinek?), odáig, ahogy a tömegtájékoztatás által manipulálják a közvéleményt, és adott esetben, vonják el annak figyelmét egyéb történésekről (például arról az apróságról, hogy egy másik körzet fellázadt). A viadal, hiába elítélendő és barbár, hiába rettegi végig mindenki minden évben a sorsolást, még az éhezőket is a képernyők elé szögezi, és ők ugyanúgy latolgatják az esélyeket, és elemezgetik valaki taktikáját, mint manapság egy fociközvetítés vagy a Való Világ nézői. Kattnisnak is elég határozott képe van arról, milyen taktikákat lehet alkalmazni, vagy hogy befolyásolhatják vajon a Játékmesterek az eseményeket, mégpedig azért, mert ő is erre gúvadt, valahányszor adták.

Egyébként, mennyire irreális ez a világ? Gladiátorviadalok ezer évekkel ezelőtt voltak már, ma ennek enyhébb formája a ketrecharc és a profi boksz, de aránylag magas tétbe mernék fogadni, hogy illegális, ténylegesen életre-halálra menő meccsek sem csak a filmekben vannak. Ami meg a valóságshowkat és a közvetítéseket illeti… még be se kell kapcsolnod a tévét, úgy is értesülsz róla, ki hol kivel mit csinált, mekkorát énekelt, és hogy esett ki. És igen, az embereket mindez érdekli. Panem et circenses. (Nem, az államalakulat neve sem véletlenül Panem… és még csak nem is a rowlingi „beszélő név” módján, a forrást idézik is a 3. kötetben.)

A könyv szereplők tekintetében jobban vizsgázott. Vannak ugyan archetipikus karakterek, de Collins néha egy-egy vonással is élővé, háromdimenzióssá tud változtatni egy szereplőt. Ebben egyértelműen szerepe van annak, hogy nem hibátlan főhősöket kapunk. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, maga Katniss elég mufurc, nem valami kedves, és ugyan gyakorlatias és könnyen feltalálja magát, de érzelmi téren (illetve általában olyan helyzetekben, ahol másokra kellene ráéreznie) néha annyira el van tájolva, hogy legszívesebben nyakon csapnád egy szöges léccel. Hozzáteszem, hogy én személy szerint örülök ennek, utálom ugyanis a Mary Sue-kat, és a Hőslelkű Leányokat, akik mindenkihez kedvesek, és mindig tudják, mit kell mondani. (És persze csodaügyesek és csodaszépek. De ez egy másik poszt lesz, asszem.) Katniss béna, mint egy kamasz – mert kamasz, és nem kis harmincéves, ahogy sok könyv fiatal szereplői járnak.

Az elején a poszttraumás stresszről mondtam valamit. Ami nagyon - de tényleg nagyon - tetszett a könyvben, hogy mindennek megvan a következménye. Nem úgy, mint az átlag fantasyban/krimiben/ponyvában, hogy a főhős ledurrant pár rosszfiút, jobb esetben kicsit nézi a csillagokat, ha először gyilkolt, azt szevasz, jöhet a hepiend, a jópasi, meg a naplemente. Ha embert kell ölnöd, még akkor is, ha az élet védelmében cselekedtél, az nyomot hagy, ugyanúgy az is, ha valaki feláldozza magát érted, vagy egyszerűen csak meghal a szemed láttára. Igenis, az ilyen jellegű traumákat rémálmok követik, kisebb-nagyobb megkattanások, esetleg alkoholizmus. Nem könnyű feldolgozni, talán nem is lehet. Ennek is köszönhető, hogy a történet vége elég messze van a boldogtól. Ha valaki ennyi mindent átél, ott nincs boldogság, maximum túlélés.

A filmhez is volt szerencsém, és az is tetszett. Aránylag könyvhű, de fontosabb, hogy filmként működik. Most így hirtelen nem tudok visszaemlékezni a pár év előtti önmagamra, biztos volt olyan korszakom, amikor azt gondoltam, hogy egy film betűről betűre kövesse az alapjául szolgáló könyvet, már amennyiben van neki olyan, de manapság jobban értékelem, ha akár kurtítanak a film érdekében. Itt eleve muszáj is volt szerkeszteni valamit, hiszen a könyv nagy része ugyebár Kattnis fejében játszódik, rengeteg a flashback és az eszmefuttatás.

(Mondjuk néhány dolgot érdekes, hogy kihagytak, nem tudom, ez mennyire írható az utólagos "innen nézve tényleg fölösleges, és a könyvből is kihagyhattam volna, na de majd most" jelenségnek. Például: Peeta az első könyv végén elveszti a fél lábát. Ez pont a könyvben is egy olyan dolog volt, amiről szerintem Collins is elfeledkezett időnként, ugyanis az esetek többségében Peeta fut-szalad ide-oda, a műláb, csak akkor kerül elő, ha mondjuk csendben kéne lopakodni az erdőben, vagy a dramaturgia úgy hozza, hogy el kell esnie - mindezeket enélkül is lehetett volna produkálni, már csak azért is, mert Peeta híresen béna, ha az erdőben történő közlekedésről van szó. Ezért lehet, hogy a filmben semmi utalás nincs erre - sőt, ahhoz képest, hogy a könyvben a srác kb. az elvérzés szélén van, itt alig pár karmolást szerez.)

Nagyon jó volt annak a pár jelenetnek a betétele a Játékmesterek termében, vagy Seneca Crane és Snow elnök között - így áthidalták azt a könyvbeli hibát is, amit páraktól hallottam a könyvre vonatkozólag - nevezetesen, hogy Katnissnak túl sok olyan megállapítása van az őt körülvevő világról, amit nem tudhat, csak akkor, ha mindenttudó elbeszélő. Így az ilyesmit nem kell rajta keresztül bemutatni. (Bár megjegyzem, én ezt a vonalat a könyvben sem éreztem túl hangsúlyosnak, mármint, hogy Kattnis ennyi ilyen megállapítást tenne, de azért van ebben a kritikában is némi igazság.)

A színészválasztás is tetszett. Igaz, a készítők amerikaisága itt is előjött, nevezetesen az "éhező" főszereplőkön a legkevésbé se látszik, hogy éheznének, de ez legyen a legnagyobb baj, ha jól játszanak. A mellékszereplőknek is pirospont... eredetileg fel akartam sorolni, de aztán rájöttem, hogy szinte mindenkit ideírtam, annak meg nincs értelme. Ki talán a Rue-t játszó Amandla Stenberget emelném - elég ritkán látok ugyanis olyan gyerekszínészt, akinek nem csak, hogy nem édelgős szerepet írnak, de el is tudja azt játszani, tök jó volt. A film zenéje is egyértelműen musthave, vannak ott kimondottan jól sikerült darabok.

Hiba viszont, hogy eléggé elsiették a végét - ha már úgyis két és fél óra, néhány dolgora megérte volna néhány perccel többet áldozni. Meg egyébként én személy szerint szívesen megnéznék majd egy 30 perccel hosszabb rendezői változatot néhány kimaradt jelenettel, és több látványelemmel. Vagy nemtom, én a jelmeztervező és a grafikusok helyében sírnék a végeredményen, mennyit szívott pl. előbbi a versenyzők bevonulógönceivel, meg utóbbi a Kapitólium látványával, és alig látszik belőle valami.

Na, ennyit tudnék objektíven mondani. A szubjektív véleményem meg az, hogy hiába próbálok okosat mondani arról, hogy mért tetszett, mert az az igazság, hogy nem tudom. Oké, minden kritikámat így fejezem be, de végső soron a tetszés sosem egy meghatározható ok függvénye. Ezért csak annyit mondok, hogy aki úgy érzi, hogy hasonló dolgok szoktak neki tetszeni, mint nekem, az olvassa el, és nézze meg. Nálam bekerült azon művek körébe, melyek nem tökéletesek, néhány hiba még engem is szembever, de ettől függetlenül bármikor újraolvasom és újranézem a kedvenc jeleneteimet.

Na jó, még egy lamentálás azért, befejezésképp, mégpedig a fordításon. Ugyebár elég nagy szerephez jut egy bizonyos madár, eredetileg mockingjay. Na, ezt sikerült magyarban fecsegőposzátának fordítani - ami egészen addig nem zavaró, amíg csak Katniss kabalaállata, de a harmadik kötettől, ahonnan egészen fontos jelképpé, és névvé válik, kezd cikinek hatni (nyilván ezért is változtatták az erdeti Mockingjay címet Kiválasztottá - ami semmit mondó, de valóban, te megvennél egy Fecsegőposzáta című könyvet? Vagy követnél valakit, akit így hívnak? Na ugye). Annyit mondok, a haramdik film szinkronjára még kevésbé leszek kíváncsi, mint bármire valaha...

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, 
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

/Radnóti - Töredék/

Szolgálati közlemény: kérésre levettem a táncelőadást érintő kritikát az oldalról -  konkrét név nélkül, csak a google ellen, mivel ez volt az óhaj. Kérem mind az öt olvasómat, hogy ebben a konkrét esetben kommentben is tartózkodjanak az emlegetésétől, amennyiben rájöttek volna, miről van szó.

Kibővített szolgálati közlemény: Annyit azonban megjegyeznék, mivel a kommenteket olvastam: bántani senkit nem állt szándékomban. Nekem ilyen a stílusom, természetesen van, akinek nem tetszik, ez a blog azonban továbbra is az én személyes placcom, nem a nagy és széles nyilvánosságnak írok. Nincs is akkora látogatottságom, nem is törekszem rá. Így tehát meg merem engedni magamnak, hogy arról és úgy írjak, ahogy és amiről szeretnék. Ha egy komolyabb és elismert portál szerkesztője lennék (ami továbbra sem vagyok, hiszen ez csak egy kis magánblog, még mindig, és nem is áll szándékomban ennél több embernek írni), természetesen máshogy írnék.

Tekintetbe veszem, hogy a kommentelők soha azelőtt nem jártak itt, engem sem ismernek, nem tudják tehát azt sem, hogy saját magamról éppen annyit és úgy cinizálok, mint bárki másról. A kritikáim mögött semmiképpen sem az húzódik meg, hogy én esetleg többet vagy jobban tudnék, netán több lennék bárkinél. Azonban, ahogy magamban, úgy másban, és más produkciójában is olykor találok dolgokat, ami nem nyeri el a tetszésemet, erről pedig írni szoktam, valóban nem finoman. Ugyanakkor ez csak egy vélemény: az enyém. Egyetérteni nem kötelező, máshogy látni lehet, igazodni hozzá - Isten őrizz! Nem vagyok véleményvezér. (Gondolom, itt most többen felsóhajtanak, hogy "szerencsére".)

Még azért néhány általános megjegyzés.

1. Aki előad, az számoljon vele, hogy kritikát fog kapni. Igen, ezek között lesz negatív is. Vagy aminek a stílusa nem tetszik. Vagy amivel nem ért egyet. Meg kell tanulni ezt a helyén kezelni, végső soron úgyis a többség véleménye számít - és engem egyáltalán nem zavar, hogyha az nem egyezik az enyémmel.

2. Ha kritikát kap az ember, illik benne észrevenni azt is, ami pozitív, nem csak lecsapni a negatívra (ide jött volna egy hasonlat, de polkorrekt leszek, és nem írok semmit), és jól megsértődni. Azt írtam az elején is, meg a végén is, hogy alapvetően tetszett, amit láttam, fejlődés is volt, hangulat is volt, technika is volt, jól éreztem magam. Igen, a két bekezdés között írtam negatív dolgokat is, mert - mint azt egyébként ki is emeltem - én azt könnyebben észreveszem, és valljuk be, sokkal érdekesebb arról írni. (Ironizálni biztos jobban lehet rajta, nekem pedig az a terepem. Valakinek ezt is csinálnia kell ;)) Valamint, a jó dolgok említéséből látni lehetett volna, hogy nem az eredendő rosszindulat és gonoszság mozgatott, ha így lenne, az egészet leszaroztam volna. És ha az ember nagyon le akar húzni valamit, talál fogást a tökéletesen is... ;) Nem tettem, mert értékelem, és jónak tartom, amit láttam, még akkor is, ha van, ami tetszik, ahogy annak hangot is adtam.

3. Érveléstechnikailag elég gyenge dolog, hogy "akkor lehet véleményed, ha leraktál valamit az asztalra", illetve a "nem értesz hozzá" finom vagy kevésbé finom megfogalmazása. Tudniillik, itt nem a valamilyen bajnokság valamilyen hozzáértő zsűrijének készül a produkció, hanem a közönségnek. Ennek a nagy része pedig nem ért hozzá. Hogy én személy szerint mennyire, arról nem nyitok vitát - a laikusnál biztos többet, a profinál biztos kevesebbet. És ez lényeg? Ott és akkor abban a két órában én a közönség egy tagja vagyok, az előadás nekem történik, engem kell szórakoztatni, függetlenül attól, hogy mennyire vagyok jártas az adott műfajban. És a közönség már csak olyan, hogy van neki véleménye is, nem lehet mindent lesöpörni azzal, hogy nem ért hozzá. Biztos vagyok benne, hogy volna, aki nem értene egyet a kritikámmal, és feleannyit se értene hozzá, mint én - mégsem mondom, hogy nincs igaza. És nem is gondolom - mert a tetszés nem a jártasságon múlik.

4. Nem kell rögtön ugrani, ha szerinted rossz a kritika. Idézném Karády Katalint, aki szerintem mindannyiunknál jobban tudta: "Nem számít, hogy mit írnak, csak írjanak. Akiről írnak, az már valaki." (Avagy, egy kicsit más aspektusból: "Minden publicitás jó, kivéve a nekrológot.")

+1. A névvel vállalásról. Mint a bevezetőben említettem, ez egy magánblog, nem színházi portál, Index, vagy MNO. Nem érzem tehát szükségét, hogy odaírjam a polgári nevemet a cikkekhez, hiszen akinek írok (kb. 20 ember, és talán sokat is mondtam ezzel), az úgyis tudja, ki vagyok, a többiek meg leszarják. Abban sem hiszek, hogy sok teteje volna egy meg nem nevezett előadás meg nem nevezett részeiről és meg nem nevezett szereplőiről véleményt írni.

Úgyhogy ezt talán túl is tárgyaltuk, asszem :) Van még kérdés?

Az utóbbi időben.

Donnie Darko

Avagy, pótoljunk alapfilmeket. Nagyon tetszett, végre egy film, aminek nem tudom már az első 10 percében, mi fog történni. Eszeveszett. Nagyon jó a hangulata, tetszik, hogy van min gondolkozni. A színészi játékról sokat mond, hogy nekem végig nem esett le, hogy a Jake Gyllenhaal játssza a főszerepet - olyan jó volt, hogy el sem gondolkodtam rajta, hol láttam már. Patrick Swayze mint álszent TV-prédikátor priceless. És az a nyúl... way too creepy.

Kinek ajánlom: Mindenkinek. És többször.

You don't mess with the Zohan

Teljesen agyatlan valami. Most használtam fel pillanatnyi hangulatjavítónak, jókat röhögtem. Altáji? Igen. Lökött? Az. Mindennek ellenére, bár fájdalmas olykor (Hezbollah ügyfélszolgálat, bmeg!), szórakoztató.

Kinek ajánlom: Kellően fáradt arcoknak.

Your highness

Hát, hogyismondjam. Fasza. Mármint, ironikusan. És e. Szóval, nem igazán világos, mi a fenét is akartak azzal a készítők. Én fel voltam készülve mindenre, de tény, hogy négy szólamban visítottuk végig az egészet. Ááááá. Az agyam, azt hiszem, a nyakba talizmánként akasztott minotauruszfasznál dobta le az ékszíjat. Nem egyszerűen altáji; egy kicsit arra emlékeztetett, mint mikor az öcsém hormontúltengéses 17 éves haverjaival Magusoztunk - csak azt senki nem vitte filmre. Hálistennek.

Kinek ajánlanám: Senki nem utálok ennyire.

Being Juliát néztem. Az egy zseniális film, mindenkinek ajánlom. Sokkal jobb, mint az alapjául szolgáló regény - elve, azt Maugham meglehetősen nőgyűlölő korszakában írta, ha jól rémlik, szóval Júlia eléggé erős kritikával ábrázolt karakter. Aztán: a könyv szeretné jól megmondani a tutit, úgy érzem; ehhez képest a film (bár az is jelzi mindazt, ami a mondanivaló magvát alkotja, és a lényeges dolgok ugyanúgy elhangzanak) könnyedebb. Valamint sokat számít, hogy az eredetihez képest szerethetőbbek a figurák - bár olykor kissé karikírozottak, de talán pont ettől látszik kicsit jobban az az emberi oldal, amiért egyáltalán érdemes végigkövetni a velük történteket.

Ja, és a legjobb jelenet a színházi, a végén - ahhoz képest, hogy a könyvben jó, ha egy oldal szól erről az epizódról, ez a film nagyjelenete, és zseniális. Ezt nevezem nemes bosszúnak :)

A Fogadós éneke jó és vicces könyv.

Nna. Megnéztem az Avatart 3D-ben. Azt kell mondjam, h k*jó, meg fogom nézni még párszor. Igen, a történet valóban egy felbruttósított Pocahontas, de nem azért jó, hanem az a látvány... Pandora... aww, jelen pillanatban háromméteres, fülmozgatós na'avi akarok lenni. Azok az erdők, azok a monsták... azok a színek és formák. Na EZT szeretem, egyébként is, szerintem nem okvetlen baj, ha valami látványban erős. És hangulatban, mert tegyük hozzá, a zenéje is üt, és az fontos.

(És azt is el kell mondjam, hogy a beteg lelkületem egyéb látványéhes tájait is igen simogatta a film és a térhatás, tudvalevő ugyanis, hogy a fantasy erdőknél és a magas, furcsa szépségű alakoknál és a monstáknál csak egyvalamit csípek jobban, mégpedig a nagy mechákat - és azért az is volt benne. Tudom, hogy az utsó csatánál, meg amúgy is a földiek ellen illik drukkolni, de mikor megláttam azt a bányagépet... vagy a Mátrix-jellegű "lépegetőket"... hmmm. Ez a nagyságmánia valami kisebbségi komplexus lehet nálam.)

Aztán hazaérve fogadott egy levél Narbtól, aki tettestársam bizonyos ötletelésekben, és olyan kúl zenét küldött, és hozzá olyan ötletet, ami marhanagy jóság. Most is az megy, immár századszor.

Egy másik levél pedig Alyr novellájának befejezését tartalmazta, ami maga a címben jelzett, még mindig. Ezzel az alaphangulattal, és vizuális fröccsel, valamint ezzel a kapott zenével olvasva jobban kiütött, mint bármilyen pia, amit valaha ittam, szóval most túlcsordulás van.

(Tulajdonképp el akartam viccelődni azzal, hogy Alyrnak tudat alatt vagy felett valami baja lehet velem, mert mindig sok sebbel, és szenvedés árán gyilkol ki, és eddig kettőből kettőt nem éltem túl, de az a helyzet, hogy bánja fene, hiszen egyrészt dráma van a köbön, másrészt, annyira jól lett megírva a többi, hogy még azt sem sajnálom igazán, hogy az utsó nagy epic csatába nem kerültem bele.)

Túlteng bennem az adrenalin. Nem vagyok olyasvalaki, aki menekül a fantáziavilágba, van nekem életem, de most olyan szívesen lennék valaki más... ez a mostani este az ilyen gondolatok ideje, mikor az ember halálig hősiesen csatázna, meg különféle egyáltalában nem földi dolgokat csinálna. Pedig aludni kéne, de most nem fog menni - bár akár még jó is lehet, ekkora inspirációval az agyam elég tuti filmet forgatna ma éjjel, azt hiszem :)

Alyr novelláját olvasom, és ezt hallgatom mellé. Ez így most rádöbbentett arra, hogy baromi rég olvastam olyasvalamit, amit igazán izgalmas, lebilincselő, és egyáltalán amit nem tudok letenni. Az ember kezébe veszi a szöveget, betolja a zenét, és elmerül egy világban, ahol más. És ez jó.

Ajánljatok nekem valami frankót, ami

1. hozzáférhető,

2. valszeg még nem olvastam,

3. izgalmas, és nem tökevidens a történet kimenetele,

4. szerethető karakterek vannak benne ;)

addig is, amíg ehhez nem íródik folytatás. Nem vagyok elkényeztetve könyvügyileg, asszem. Mármint, sokmindent nem olvastam még, a gépem is teli van vele, de mit tegyek, De Sade márki, vagy Pratchett most nem tudnak érdekelni, nem erre vágyom.

 

Nem mintha nem kéne aludnom, holnap negyed hatkor kelek, de akkor is.

Ms. Jane... kicsoda? :)

Egyébként lektűrt olvastam. "Egy vérfarkas szupermodell vallomásai". Valahol félúton van Anita Blake és a Szex és New York között. Igazából teli van logikai bukfencekkel, de annyira aranyosan barom a szituáció, hogy megéri átlapozni szerintem. Én remekül vigyorogtam rajta.

Ja, és mától két és fél hétig nem lakom itthon. Költözöm Zsoltékhoz macskát szittelni, amíg ők Amerikában vannak. Vicces lesz kipróbálni, milyen egyedül, pláne macskákkal. Hát igen, ha nem jönnek be a randik úgy, mint a tippjeim, készülni kell a macskás vénlány-létre :) Remélem, Mina, Zora és Drazsé nem ébresztenek az arcomon fekve, és nem lesznek amúgy sem nagyon gonoszak... (bilibe lóg a kezem, érzem.)

Évekkel ezelőtt olvastam, azóta kerestem, de vagy nem volt kapható egyben a három kötet, vagy pénzem nem akadt. De most, némi keresgélés, és a kanadai magyarok fórumára történő bonyolult regisztrációt követően megtaláltam a neten. És jó! Tömény keltaság, és ah, és huhh. Kelta zenét hallgatok, olvasok, jó most nekem. :)

Ma a hugomék táncelőadását nézve, ahogy a hülyébbnél hülyébb neveket sorolták (komolyan, a Vanessza vagy a Szintia nem is számítanak extrának most már), nagyon eszembe jutott a fenti. Mivel közvetlen a névsor után tánc volt, csöndben kellett lenni, így a feltörő törvénytelen röhögést tüsszentésnek kellett álcáznom, aránylag sikertelenül.

De nem ez volt az egyetlen vicces momentum. A konferansznő elég gyér volt, a kedvenc mondatom tőle, az "egyedüliként versenyben maradt csapat" fogalma. Mint a viccben, ahol a szőke egyedül indul a vetélkedőn, és úgy is második lesz...

Meg amúgy is. Kábé ugyanaz a 10 mozdulat, fantáziátlan koreográfiák, fegyelmezetlen csapat, sokat rontó táncosok, értelmetlen jelmezek - komolyan, az mtt bármely brigádja egy hét alatt jobbat hoz össze, mint itt némelyek fél év alatt.  A Zen Öklét éreztem a gyomromban, vissza kellett fogni a kritikát és a nevetést, mert ki tudja, kinek a szülei ülnek melletted.

Egyébként most az jutott eszembe, mikor a téli kung-fu NB-n a kicsik csapatosan lenyomtak egy kung fu quant. És bár ők se voltak idősebbek ezeknél, mi több, szerintem lényegesen fiatalabbak voltak, nekik ment fegyelmezetten egyszerre és jól a dolog. És hát valahol ez is csak egy koreográfia a maga módján. Igaz, ha tánctanárként shaolin módszereket alkalmaznék, rögtön rámhívnák a Gyermekvédelmet, pedig ugye - hasznos az...

És pont az az idegesítő, hogy azt látom, hogy nem a kölykök hibája. Rengeteg tehetséges, jó mozgású gyereket láttam ma, csak senki nem vette a fáradtságot, hogy ráhúzzon a hátára, hogy kihúzza magát (mint nekünk anno a lapáttenyerű Marci néptáncon), és senki nem magyarázta el nekik, hogy mi is az a ritmus, és hogy kéne azt követni. Öcsémmel majdnem felraktunk egy táblát, hogy: HOL AZ EGY?!

Ez a másik, hogy bár a legtöbben jók is lehetnének (ha nem ez a kutyaütő társaság tanítaná őket táncolni), vannak, akik nem azok. Persze, lehet örömből táncolni. De szerintem elő az adjon, aki való színpadra. Értem én, hogy gőzgép, meg polkorrektség, de na. Akinek nem megy, annak kár erőltetni. És itt csak másodsorban jön az, hogy valaki kövér-e vagy sovány, esetleg milyen magasra emeli a lábát - mert minden a témaválasztáson múlik. De mért táncolnak úgy táncolni állítólag szerető kislányok, mintha kalával állnának a hátuk mögött? A tánc, ha színpadi és kortárs, akkor előadóművészet is, az arcoddal éppúgy játszol, mint a testeddel. És van, akiben nincs érzék az ilyesmihez. De az mért nem olyat csinál, amiben jobb?

Azért persze volt jó is... kb. két szám, a húszból. És azok versenycsapat, nyertes méghozzá. Hát nem mondom, az nem volt rossz, de ha ezzel ma nyerni lehet, én holnap tánciskolát nyitok, és hülyére nyeretem a tanítványaimat.

 

És azt még nem is ismertettem, milyen a nézőközönség egy ilyen eseményen, mint egy tánciskola bemutatója. Teli van paraszttal, előszöris. Eléd ül, mikor akkora a feje, mint egy hombárnak, integet a gyereknek, nehogy kiláss véletlenül, műsor közben feláll, és járkál (te, aki fotóznál, anyázol), valamint a nyakába ülteti a kisebbik kölkét. Hát e. Tudom, hogy művház, de azért a minimális színházi etikett talán itt se ártana. Még hasonlít is, mindenki látott már ilyet... széksorok, színpad, fények, ilyesmi. Bár igaz, nem nézem ki tahókámból, hogy hasonló helyen megforduljon.

 

Hú, be kéne fejeznem a posztírást, asszem, elég mizantróp vagyok ma. Egy Tunyacsáp, egy stílusnáci, egy szigorigor.

(Meg amúgy is rolvad a kezem a billentyűkre.)

Hát ja.

A tegnapról annyit, hogy jártam egy körúti szalonban, munkát szerzendő. Tervezek nekik, ha tetszik, és veszik a cuccaimat, az akár jó is lehet. Sőt. Szurkot nekem! :)

Amúgy meg egész nap szoknya + magassarkú kombóban lejtettem a városban, és elnézve a többi nőstényt (bocs, némelyikre csak ez jó szó), aki gumipapucsban, x-lábbal, csámpásan csoszogott szerteszéjjel, arra jutottam, hogy igenis nőies vagyok. Eddig ritkán volt olyan fílingem, hogy én vagyok a legcsinosabb az utcán, de most azért.... Még lapostalpúban is lehetne úgy menni, hogy ne fájjon a látvány... hiába mini a szoknya, ha lúd a talp és gágog ki a pacskerből. Gondolomén.

Egyébként voltunk Ákossal moziban. Milarepát néztünk; az illető egy tibeti buddhista arc volt, aki számos feketemágiával kapcsolatos bűnét megbánva szerzetesnek állt. Tanulságos sztori, jó kérdésekkel; viszont meg kell jegyezzem, hogy bár a film látványra szép volt, a szinkron kissé tönkreverte az élményt. Keleti filmet úgy látszik, nemigen lehet jól leszinkronizálni. Némely szöveg fájdalmasan hülyén hangzott így, pedig lett volna veleje.

Lehet, hogy mégis megyek táborba. Je rokk! :)

Tánc, tánc, tánc... ír méghozzá, az volna jó. Erre.

Zárójel bezár, életről.

Tegnapi spontán dögrovás és egész napos fetrengés után ma Cue-féle tali, ahol is előadtuk a Palacsinta Bizarrity-t, koccintottunk ("igyunk a húgyhólyagra és Felagundra" by Estel), valamint gazdálkodtunk okosan, jó elvtársak és pajtások módjára ("Ankalimon befejezte a szpícset" by Cue, kifelé az úttörőtábor kényszerpihenőjéből), ennek keretében őrületbe kergettük Felát pénztárosi minőségben ("adjál 4000-t... illetve... itt egy 1000, kérek inkább takarékkönyvet..." és verziói by allz).

Jó volt ez a nap, köszi mindenkinek, főleg Cuénak, mint véndöglátónak.

Este még Secret of Kells, Cuéval és Estellel, tetszett nekik. Ráadásul újfent ihletet kaptam. Ha mégis mennék táborba, egyre biztosabb az a táncos rend...

Addig viszont néha fogaknak csikorgatása. Néha meg mosoly. De azért csak óvatosan. Néhányan azt hihetitek, hogy erős vagyok, mit nekem, holott dehogy. Gyengébb vagyok, mint gondolnátok, és ha nem csak azt látnátok, amit akartok, észre is vennétek. Hihetetlen, mennyire nem akartok ismerni, mennyire jó nektek a sztereotipizálás mögé bújni... nem, nem vagyok kemény, sebezhető vagyok. Épp elég nekem a saját bajom, a hülyeséggel nincs energiám megbirkózni, kedveljelek amúgy bármennyire is titeket. Nem kérek sokat, csak néha... néha... nem kéne megszólalni. És persze gáz, hogy ezt mondani kell, de ha máshogy nem megy, ez van, ennyit megtehetek. És muszáj is, mert itt most nem arról a habosított semmiről van szó, mint szokott, a pici lelkem kilengéseivel, ez most komoly. Életroncsoló. Épp ezért valahogy kevésbé vagyok most humoromnál. (Akinek nem inge, nem öltözik fel.)

Bocs a negatív végért, pedig jó nap volt amúgy, sőt, nem csak amúgy, csak ezúton is szerettem volna közölni, mire számítsatok. Lehet, hogy tényleg szociális zsákutca vagyok, de perpill marhára nem érdekel, mennyire zavar ez bárkit.

Megint egy bejegyzés, ami nem kerül ki. Ez egy ilyen hét, úgy látszik.

Helyette írok ahhoz képest semmitmondó dolgokról, mint amilyen az aranymaszk-kiállítás a néprajziban, ami szép, viszont nagyon kevéske (a vendégkönyvnél meg arra is rá kellett döbbenjek, hogy a mindent aláhúzó, három felkiáltójeles, egy t-s, egy s-es, egy l-es gombák kiszabadultak az internetből, és már a múzeumokat ostromolják, szörnyű). Meg sétáltunk is sokat, szép volt az idő, a Tabán, a Krisztinaváros, meg a Duna. A Vigadóban még mindig finom a hagymaleves, továbbá érdemes kipróbálni a báránysteaket, továbbá a Tokaji Szamorodni is jó, de ezt eddig is tudtuk. Azt viszont eddig én nem tudtam, hogy én valójában nem is sietek.

Ez is új kategória lesz, az lesz a cím, hogy "Na, lássuk a semmidet!" (Mondat ebben a formában nagyon ismerős egy bizonyos hangsúllyal, de ha megöltök, se tudom, honnan.)

Mondom, hogy ez egy ilyen hét.

"Mégis jó."

 

Ps.:

Nem, Fela, nem írok Asylumblogot, de majd fogok, mielőtt megkérdezed.

 

Ma a múzeumban belefutottunk egy csapat középsulisba, akiket elhajtottak kiállításra. Őket látva és hallva kissé megdőlt az elhatározásom a rajztanárságról.

Mondjuk az öregek is arcok voltak. Egyikük kijelentette, hogy Picasso csak egy tehetségtelen nímand volt, akit jól menedzseltek.

Avagy, a kultúra szentélyében jártam. (Puskin Múzeum gyűjteménye, Szépműv.)

(Belezsúfoltam a napba még egy rövid talit meg egy jógaórát is. Zajlik, e.)

 

Egyébként egész pofás kis kiállítás, csak a kiírásnak ne higgyetek. 1 db Degas, 1 db Picasso, másoktól viszont több is van, és egész szépek.

 

Ps.: Emlékeztek, hogy lentebb írtam, hogy láttam Angwent a buszon? Mint kiderült azóta, aznap pár perccel korábban ő és Hanna gyakorlatilag elmentek mellettem az utcán, én állítólag idülten vigyorogtam, és zenét hallgattam, de az tuti, hogy abszolút nem vettem észre őket (amit szánok-bánok). Szóval, kedves ismerősök, ha mostanában fura arcot vágok, és nem köszönök, az nem azért van, mert bunkó vagyok, hanem csak el vagyok varázsolva épp. Gáncsolj el nyugodtan, vagy valami, remélem, azt észreveszem. :)

Oké, igazából melózni kéne, de fáradt vagyok, szóval e. A kutatószemináriumom keretében voltunk ma vitaindító esten a Rátkay klubban egy csomó vén, begyöpösödött vén joghurttal, akik meg akarták mondani a frankót, miszerint mért gáz a kultúra helyzete a közmédiában, és mit lehet ellene csinálni. A jó szándékot nem kétlem, de ők leálltak valahol a lenini út kezdetén... olyan volt, mint egy öregek otthona. Eléggé szentségeltünk.

Aztán színházba mentünk, a Keleti pu.-ra az Új Színházban. Ezért mindössze a szünetben kérdőívet kellett kitöltetni a közönséggel, nem haltunk bele. A darab nekem tetszett. Lényegében nincs főszál, a helyszín köti össze a mindenféléket, akik megfordulnak a pályaudvaron. Görbe tükör, néha dráma, de leginkább komikus. Kicsit mint a Körmagyar. A kritika eléggé vegyes, sok írás lehúzza, meg ott helyben a csoporttársaimnak sem mind tetszett, merthogy sok a karakter, szerintük nem kidolgozottak, és nincs főszál, nincs tanulság. Nemtom, én erre számítottam, szerintem ez nem rossz így. Mondjuk én eleve a jó karaktereket szeretem, és szerintem a színészek elég jól megoldották, hogy a pár perces szkeccsekben is megmutassák a jellemet. És ha jó karakterek vannak, akkor majdnem mindegy, mit történik még. Bár tény és való, hogy néhány szálat nagyon szívesen néztem volna tovább is, de így sem volt rossz.

Az a benyomásom, hogy az emberek sokat várnak néha. Úgy értem, tán csak én vagyok igénytelen, de én az effajta szórakoztatást is tudom értékelni, nem csak a felemelő, világméretű háromfelvonásos tanulságtól működhet számomra a színház.

Na, megyek aludni.

Indulok Bunny Bitches koncertre. Semmi extra, ujjatlan felső közepes dekoltázzsal, blézer, kiengedett haj, farmer, kis zöld magassarkú. Mondom, semmi extra. Ülök a metrón, velem szemben fazon, olyan 35-40 lehet, néz nagyon, főleg úgy melltájban. Nem baj, mondom, nekem ez nem fáj, nézzen csak, ha van mit.

Stadionoknál nézek ki az ablakon, hát gyanús narancsruhás egyén közelít. Jé, egy Elder, tofu-tofu, utazunk együtt egy megállót - meséli, miféle őrültséget csinált megint, és mire készül még. Közben fazon csak nem szűnik meg nézni, ekkor már kerekebb szemekkel.

Deákon leszállok, erre jön a fazon balról. Ilyet szól:

- Csak bocsánatot szeretnék kérni, hogy úgy bámultalak, de nem tudtam levenni rólad a szemem. Még egyszer elnézést.

- Semmi gáz - rebegem, ő el balra, én jobbra. Mik nem vannak, mi? :D

(Akkor egyébként ez még jólesett, hát mikor szólítanak le engem, ráadásul viszonylag udvariasan? Ennél pozitívabb visszajelzés nem is kell... de most így arra gondolok, hogy hátha azért kért elnézést, mert félt, hogy megverem; a párbeszédünkből Elderrel kiderült a kung-fu :D)

(Gp-t meg meglepte a magassarkúm. Most akkor antinő vagyok mégis? :D)

 

Egyébként a koncert nagyon jó volt, Amiék játszották a kedvenceimet (Józsefattilák, Henry Lee, Bang bang), egyébiránt jó volt a társaság, kellemesen éreztem magam.

(Mindez előtt viszont délután megint sikerült horrort álmodnom, ezúttal denevérek, férgek, és patkány nagyságú féreg-légy mutánsok tanyáztak a szobámban, melyeket amúgy anyám eresztett rám, talán elmaradt mosogatás miatti bosszúból, és először esett meg, hogy zsinórban egymás után háromszor hittem azt, hogy már ébren vagyok, és a bizarr dolgok folytatódásakor döbbentem rá, hogy nem, még alszom. Komolyan, ezeket meg kéne festenem, vagy leírnom könyvben, horrorszerzőként öntudatlanra kereshetném magam, az fix.)

- chatlog -

 

#CompChatPalace

@ room: hajnal_budapest

 

<OldBailey> üdv

<iron(y)man> halihó

<cute_dell_girl> hi

<cute_dell_girl> csak ennyien?

<OldBailey> mért, mire számítottál? :)

<iron(y)man> új vagy itt?

<cute_dell_girl> nemtom, csak aszittem, többen járnak ide

<cute_dell_girl> vagy csak holtidő van?

<cute_dell_girl> @iron(y)man: igen, ma kerültem ki a boltból

<OldBailey> :DDD

<iron(y)man> szóval még ott a papundekli a fenekeden, mi? :D

<OldBailey> és milyen a gazdi?

<cute_dell_girl> fú, egy hajtós csaj

<cute_dell_girl> kicsit bipoláris sztem

<iron(y)man> LOL

<OldBailey> ja, szivatós első nap :) ismerem ezt, az első tulaj nálam egy mániákus geek volt

<OldBailey> vizsgaidőszakban :P

<OldBailey> de egy év után átpasszolt a muterjának

<OldBailey> azóta nyugi van

<iron(y)man> aha nyugdíjaztak, mi? :)

<cute_dell_girl> :D

<OldBailey> :P

<OldBailey> ne vágj föl vaze

<OldBailey> arra a fél évre a sönherckoli géptermében :P

<iron(y)man> savanyú, mi? :D és az schönherz

<OldBailey> :P

<cute_dell_girl> :D

<OldBailey> te meg ne röhögjél :P neked mid van?

<cute_dell_girl> na, az enyém nem kocka

<cute_dell_girl> valami bölcsész, dogákat ír meg csetel

<cute_dell_girl> és néha világfáj :D

<iron(y)man> LOL

<iron(y)man> azt hogy? :D

<cute_dell_girl> hát

<cute_dell_girl> belejtett a boltba, h gépet venne

<cute_dell_girl> persze halványlilája se volt rólunk

<cute_dell_girl> úh az döntött, h mennyire vok csini :D

<OldBailey> hehe :)

<cute_dell_girl> szal elhozott, az még jó volt

<cute_dell_girl> aztán rájött, hogy linuxommal nem tud mit kezdeni :P

<cute_dell_girl> persze rögtön kérte a telefonos segítséget

<cute_dell_girl> és ha már úgyis dumált a haverral, elmesélte a tegnapját

<iron(y)man> és?

<cute_dell_girl> hát

<cute_dell_girl> kirúgta a csávója

<OldBailey> szar ügy

<iron(y)man> az fájhatott

<cute_dell_girl> szal miután nagy szipogva rájött

<cute_dell_girl> hogy how-to-linux

<cute_dell_girl> nekiállt verset írni

<iron(y)man> LOL nemmondod

<OldBailey> :D

<iron(y)man> terápia :D

<iron(y)man> ilyen emós csaj?

<cute_dell_girl> nem, aranyos amúgy

<cute_dell_girl> meg hát bölcsész

<cute_dell_girl> inkább olyan virginia woolfos

<cute_dell_girl> szal, a délelőttöt a koliban töltöttük

<cute_dell_girl> írt egy ilyen cuccot arról, hogy fáj a pici szíve

<iron(y)man> egyem a lelkét :)

<OldBailey> :D

<cute_dell_girl> én azér sajnálom, mer helyes csaj

<cute_dell_girl> tök ari volt tulképp egész nap, mindenkinek mutogatott

<cute_dell_girl> h most vett és mennyire örül

<cute_dell_girl> sztem én vok az új kedvenc ^^

<OldBailey> na grats :)

<iron(y)man> és ennyi volt?

<cute_dell_girl> nem

<cute_dell_girl> még megírt valami beadandót

<cute_dell_girl> ilyen mondatokkal:

<cute_dell_girl> „gigantikus összművészeti alkotás posztmodern eklektikus korunk korai, enciklopédikus összegzése”

<iron(y)man> ne káromkodj vaze :D

<OldBailey> és ezt miről bírta írni?

<cute_dell_girl> valami filmről, asszem

<cute_dell_girl> nemtom, én még nem voltam itt, amikor megnézte, az az elődöm volt

<cute_dell_girl> estheticus, vagy valami ilyesmi

<OldBailey> az <aestheticus09> lesz

<OldBailey> volt fönn itt párszor, beszélgettünk néha

<iron(y)man> ja aztán eltűnt, és nem tudtuk, mi van

<iron(y)man> tönkrement?

<cute_dell_girl> ja

<cute_dell_girl> de sztem én is így fogom végezni

<OldBailey> mert?

<cute_dell_girl> ez a csaj úgy üti a billentyűimet, mint egy kalapács :P

<OldBailey> de aszontad, bír téged, nem?

<cute_dell_girl> ja

<cute_dell_girl> csak

<cute_dell_girl> délután a pasija rányitott msnen

<cute_dell_girl> vagyis az exe

<iron(y)man> az szopó

<iron(y)man> de hogy jön ide

<cute_dell_girl> hogy addig még nyugi volt

<cute_dell_girl> de aztán elkezdtek üvöltözni

<OldBailey> hú, az gáz

<cute_dell_girl> csajszikám úgy nyomta lefelé a shiftet, szinte fájt

<cute_dell_girl> majdnem kiírtam hibaüzibe, hogy inkább a capslockot próbálja

<cute_dell_girl> de a frász törte volna ki :D

<iron(y)man> :D

<OldBailey> ja, ezek ilyenek

<OldBailey> asziszik, csak ők gondolkodnak

<OldBailey> muhahaha

<OldBailey> nem is értem, mért az övék ez a kóceráj

<iron(y)man> azért, amiért az a szaros simán átpasszolt téged anyucinak

<iron(y)man> mert ő megteheti

<iron(y)man> szal ne téríts :D

<OldBailey> :P

<OldBailey> oké, skacok, én most mentem

<OldBailey> valaki nagyon piszkálja azt a bekapcs gombot

*<OldBailey> kilépett a chatszobából *

<cute_dell_girl> most mi van? megsértődött?

<iron(y)man> ja mindig ez van

<iron(y)man> kicsit agyára ment, hogy a muti folyton éjszaka kapcsolgatja ki-be

<iron(y)man> meg szerintem csetszexel a nő, és ez nem fekszik

<iron(y)man> annak a félművelt gépagyának :D

<cute_dell_girl> hihihihi :D

<iron(y)man> na, és ennyi volt egész nap?

<cute_dell_girl> hát kábé

<cute_dell_girl> mer miután virtuálba üvöltöztek, letiltotta végre a csávót

<cute_dell_girl> aki egyébként télleg egy bunkó

<iron(y)man> (minnyár gondoltam, a női szolidaritás :D)

<cute_dell_girl> :P

<cute_dell_girl> mér kell folyton osztani mindenkit?

<cute_dell_girl> oldbailey is ezért lépett ki sztem

<iron(y)man> nem kár érte

<iron(y)man> amúgy benne van a nevemben

<iron(y)man> mit vártál? :D

<cute_dell_girl> :P

<cute_dell_girl> mindegy, akkor is igazam van

<cute_dell_girl> átküldhetem a logot, elhinnéd

<iron(y)man> jóvan jóvan :)

<iron(y)man> semmi gáz, csak beszóltam :)

<cute_dell_girl> :P

<cute_dell_girl> naszal, ezután megint kicsit nyugi volt

<cute_dell_girl> pasziánsz :D

<iron(y)man> miva? nem tud jobbat? :D télleg bölcsész :D

<cute_dell_girl> még nem volt ideje felrakni egy simset :D

<iron(y)man> hehe :)

<iron(y)man> nade most én is lépek nemsokára

<iron(y)man> majdnem egész nap dolgozom, mindjárt fogok megint

<iron(y)man> nehéz a kockák élete :)

<cute_dell_girl> képzelem :)

<cute_dell_girl> azt még olvastam msnen, h a gazdi elmegy ma búfelejteni a többiekkel

<cute_dell_girl> szal én még itt leszek sztem egész holnapig, míg be nem kapcsol :P nem kéne így hanyagolnia…

<iron(y)man> elvégre te vagy a kedvenc, neked ez jár :)

<cute_dell_girl> ezt most bóknak veszem :P

<iron(y)man> hé, most nem is piszkálódtam

<cute_dell_girl> okéoké :)

<iron(y)man> na cső

<iron(y)man> holnap meg mesélj még erről a csajról

<iron(y)man> érdekel

<cute_dell_girl> azta :D mer?

<iron(y)man> az én gazdám egy kocka, de egész jó arc, és nincs csaja

<iron(y)man> és nem bunkó :D

<iron(y)man> összehozhatnánk őket :D

<cute_dell_girl> :P

<cute_dell_girl> na, ezt még átgondolom :)

<iron(y)man> oké, nem hajt a tatár :)

<iron(y)man> na bye

<cute_dell_girl> szia

*<iron(y)man> kilépett a chatszobából*

<cute_dell_girl> majd pont egy ilyennel, mi? okostojás :D

*<cute_dell_girl> kilépett a chatszobából*

 

Akkor most magyarázat. A fenti a Kreatív Írás órám első feladatára készült - mutassuk be valaki egy napját, az egyik kedvenc tárgyának szemszögén keresztül. Én meg persze rögvest formát akartam bontani, hahh, novellát írjon csak a többi, én újítok, ódenagyarcvagyokédesjóistenem. Ezen felül tisztán a szórakoztatás volt a cél. :)

Amiért csak most magyarázom, az az, hogy volt néhány ember, akinek elsőre nem esett le, hogy itten laptopok csetelnek, mikor épp ki vannak kapcsolva. Szóval, kíváncsi volnék, mennyire jött át nektek a helyzet. Az egyéb véleményeket is el lehet mondani, azért raktam fel. Volt, akinek rendesen idézte a régi trefortchates időket - végülis az volt a cél, hogy ilyen hangulatot teremtsek, szóval ennek örültem. Volt, aki szerint túl lett szlengesítve. Általában mosolyogtak amúgy rajta, amit nem bántam :)

- megkésett beszámoló -

Hát, e.

Vártunk rá sokat, de most.

Jól odakent a padlóhoz.

Legyek már kicsit bővebb. Meg amúgy is, ennyi idő után egy átgondoltabb posztot illik letenni, mint az impresszív wall of text, az meg nekem amúgy sem megy a legjobban, szóval érzésekért Minc írása felé vessétek vigyázó szemeteket.

Előkészületek. Ugye, én se sűrűn hordok indusztriálmetál-cuccot (már amennyire ez az outfit az volt), mindenesetre most örültem a lehetőségnek. Úgyhogy csekély egy órányi szekrénytúrás után előkerült fekete bakancs (túra, de ki nézi), fekete oldalzsebes nadrág, szegecses övek, láncok, gyilkos karkötő, mélydekoltált topra neccfelső, bal fülbe kardfülbevaló, smink durva. Hogy ickét idézem: mint egy álmatlan pszichopata... valami ilyesmit akartam elérni. :) No, csajrovat off.

Elöljáróban, a zene igazán nagyon jól szólt végig, őszintén kicsit féltem eleinte, mi voltunk a turné utolsó előtti állomása, képzeltem, mennyi hangja maradhatott Tillnek, és úgy általában a zenekarnak mennyire elege lehet már eddigre az egészből. De nem okoztak csalódást, sőt, úgyhogy ezért ne csodálkozzatok, hogy nem lelkendezek minden számnál külön. Ezért írok többnyire a látványról. Meg mert az olyan megfogható. Az arcok és a mozdulatok összekeverednek, a fények és a színek meg a díszletek vannak meg élesebben. A többi hangulat.

Előzenekar gyanánt a Combichrist zúzott egy rövidet - áll két teljesen őrült dobosból (az egyik leginkább felállt a hangszerére, a másik meg vagy harminc dobverőt elhajigált, az azt visszahozni kénytelen road legnagyobb örömére), billentyűsből és hörgősből. Indusztriál teknó-rokk, vagy mi, nekem mondjuk tetszett. A hajigálás már kevésbé - ásványvizes palackok repkedtek szerte körül. Én elhiszem, hogy egy hardcore Cc rajongó a fél karját odaadta volna az élményért, de én valahogy inkább csak vállat vontam. Aztán rövid szünet, majd jött a...

A show, ugyebár.

RAMMS+EIN!

Némely falcsákányozás és szétheggesztés után befutottak Tillék (az említett úriember persze világító torokkal, naná), kezdtek a Rammlieddel. Na, a közönség kb. az első percben átment brutálba, úgyhogy a következő számokat - B*******!, Waidmanns Heil, Keine Lust, Weisses Fleisch, Feuer Frei - küzdőtartásban töltöttem. Muszáj volt ugyanis bevédenem a tüdőmet és a bordáimat, levegőm már amúgy sem volt. Elég durva volt, mintha viharos tengerben úsznék, de persze ettől még tudtam figyelni a zenére és a színpadra, csak nem haltam meg. :) A B*******! egész jól szólt, pedig azt annyira nem is szeretem. A Waidmanns Heilt üvölteni viszont igen jó - Die Kreatur muss STERBEN!, ugye - nem hiába a kedvencem az albumról. A Feuer Frei alatt, meg egyébként is, ment a pirotechnika ezerrel, a lángnyelvek és petárdák ugye nem újdonság Rammsteinék felé.

Aztán volt Wiener Blut, számomra az egyik legellentmondásosabb szám (hogy lehet valami ennyire jó, ha egyszer arról szól, amiről? A gonosz udvari bolondok, ahogy az Exit találóan írta, megint belenyúltak, nem véletlen, hogy ez a második számú kedvenc), erre leereszkedett a plafonról egy csomó játékbaba - már az elején kiszúrtuk, olyan tipikus volt ide, de ettől még működött. Lézershow-val és petárdával pláne. És üvölteni, hogy DUNKELHEEEEIIT!

Utána adjunk-az-unpluggednak jelleggel Frühling in Paris, a sok technika helyett most egy darab villanykörtével. A harmadik számú kedvenc, imádom :) Elszállós, és jó. Külön pozitív volt, hogy itt már nem nagyon akarta a közönség többi része leverni a vesémet, így nekem se kellett bevetni tovább a brutálkarkötőt és a bakancsot. Sajnos a könyököm végig dolgozott, mögém került ugyanis valami levakarhatatlan gyépés kullancs, aki ugyan szerintem nem látott tőlem, elég bokazokni volt ugyanis, de úgy gondolta kárpótolni magát, hogy a derekam fogdosta. Valószínűleg így születnek a titkos kung-fu stílusok, én például egyszerre vagy harminc módját találtam a hátulról érkező támadások lepattintásának.

Az Ich tu dir weh alatt is jött a piró rendesen, természetesen Flake-et bántották megint, ez ugyebár alap. :) Ezúttal a kivitelezést úgy kellett elképzelni, hogy Till elvonszolta Flake-et egy kádig, beletuszkolta "jóvanakkóottrohaggyáel" jelleggel, majd kezében egy bádogkannával felemelkedett egy emelvényen, és jó 5 méter magasból nyakon öntötte az inkrimináltat egy adag parázzsal, aki amott alant fel is robbant kissé, elég látványos volt.

Ezek után Flake kimászott, az eddigi bőrcuccot felcserélte valami glam-öltönyre, ami elég öööööö érdekes volt, de most kiengedem a fangirlt, és közlöm, hogy nem érdekel, egy szemeteszsákot is húzhatott volna, mert ő viselte. :D

Ellenben a címadó szám kimaradt (wtf?! gondolta Stirlitz), volt viszont helyette Du reichts so gut. Ennek pedig örvendeztem vala. Szintúgy a Benzinnek, ahol az eddigi pirotechnika is felül lett múlva (igazából elgondolkodtam, hogy tudnának-e még meglepőbb helyekre lángszórókat telepíteni. Tudtak, de erről később). Egymással szemben térdelve gitározás, míg bekerül a színpadra egy benzinkút... lol :) Mellesleg, valahol itt újra elkezdődött a közönség tevőleges megőrülése (itt is megjegyezném, hogy itt minden relatív, a közönség, mikor épp nem volt megőrülve, akkor is tombolt és üvöltött, csak egy árnyalattal kevésbé volt életveszélyes). Links 2 3 4 ütött, persze, ahogy a Du Hast is - ezek a klasszikusok nem tudnak elkopni, hálistennek.

Következett a - botrányos klippel híressé váló, hogy az epiteton ornans-t ki ne hagyjam az eposzból - Pussy. Teljesen nedvesek lettünk. Mielőtt azonban bárki valami személyesebb 18-karikás élményt vélne felfedezni kijelentésem mögött, nos, valójában a soros effekt a következő volt: Till szépen felkászálódott egy jó méteres műbrére, melyből jókora adag - amúgy igen sajátos szagú - hab spriccelt a közönségre. Hát, mit mondjak, bőrig áztunk. Ezek után még egy jó adag papírfecni is hullott, szó szerint csőstül kaptuk az áldást, nekem meg eszembe jutott erről a szurokba majd tollba történő megforgatás. Hát e. Én mondjuk marhára röhögtem. :D

Sonne - és konkrétan napfényre hajazó reflektorok. Na, még ez volt egy exsztázis. Mondom én, a klasszikusok... :D

Aztán volt még Haifisch. Mondjuk én ezt annyira nem szeretem, de jó volt ez is - aztán egy ponton Flake beleült egy jókora fekete gumicsónakba, és elúszott - a közönség tengerén. (Emlékeztek még a fentebbi hasonlatomra? Na ugye.) Egyszóval, körbe lett adogatva. Sajnos közelebb furakodni esélytelen volt, arra nem fordult, amerre én voltam (bár talán jobb is, Minc meg én biztos berántjuk, ha erre jön :D :crazyfangirl: ), úgyhogy ennek is csak a látványa maradt.

A végére kaptunk még Ich willt és Engelt - mintha már emlegettem volna a klasszikusokat, ugye? :) Ez utóbbinál Till jókora fémszárnyakkal állt ki énekelni, melynek végein - surpise-surprise - lángszórókból jött az áldás.

Ugye, minden lényegtelent leírtam? :) Élménynek persze, hogy intenzívebb volt, de írásban mostanság ennyi telik tőlem. Ez van.

(Most vissza is bújok az eufóriámba, és megnézek még néhány videót, mostanra felkerültek egész jók is. Hahhh.)

Azt hiszem, a tegnap este/éjjel a szürrealitás misztikus csillagzata alatt alakult. Elvont magyar művészfilm közel 4 órában, eleve. Megszakítva tésztavacsorával, és sok borral, ami ezt csak fokozta. Majdnem ugyanazt álmodni weird. Kilenckor március 15-ei műsor beszüremlő zajára kelni még inkább. Begyűjtöttem egy-két jó mondatot (jó lesz a következő írásfeladatomba), és megszületett egy tanulmány terve, ami ómílycsúf lenne, ám hiánypótló.

Lehet valami a pálya mellett lévőség hasonlatában. Van, akinek a társasága valami fura módon emel ki a saját dimenziómból. Furcsa, érdekes, és jó. Valahogy feltöltött ez most, pedig voltaképp semmi sem történt.

És kikódolnivaló. Nem is tudom, mi nehezebb, a fénymásoló vagy a lila köd, mindenesetre jobb, mint egy rejtvény.

Ma meg Jókai-maraton. Szeretem ezeket a filmeket, de mivel mindet a Várkonyi rendezte, és kábé ugyanaz az 5 színész játszik bennük vetésforgóban, kicsit hiba, hogy minden csatorna most adja le a készletet.

Valahogy ez a zene írja le legjobban a mai hangulatomat - nem a szöveg, vagy a klip, kifejezetten a zene. Ami jó, viszont most át kell állnom, mert kevesebb, mint 24 órán belül...

!!!!!!RAMMS+EIN!!!!!!

 

Hírek röviden.

Holdviolát hallgatok, mert igen jó.

Megvan az evésre szánt pénz személyes negatív rekordja is: ma mindössze 20 forintból ebédeltem. Túl tudnám szárnyalni, lett volna csak Tesco a közelben.

Ma a Ferenciek terén háromtagú népzenekar játszott az aluljáróban, kalotaszegi legényest, meg minden jóságot. Amúgy is mosolyogtam volna tőle, de a legviccesebb a szembe jövő, ősz szakállú bácsi volt, aktatáskával, szövetkabátban, aki tánclépésben közlekedett el mellettük. :)

Alkottam egy szobrászt Mage-hez, aki mellékesen Euthanathos. Bizarr lesz. Egyébként, ha már szerepjáték: ez a Firenze-óra, amire járok, annyira tetszik, és úgy mozgatja a fantáziámat, hogy tervbe vettem egy Ars Magica kampány lemesélését ott. Mediciek, meg minden. Most mondjuk éppenséggel nem a több játék az, amire időm van, de mondjuk, tavasz-nyár környékén? Valaki?

Tegnap meg jártam a Küldetés helyszínén. Hát, a fene gondolná, hogy bármely megmérettetésnél jobban megijeszt jelenleg egy csapat kiskölyök. Nagyon rég nem beszéltem már ezt a nyelvet, kíváncsi vagyok, menni fog-e vajon, vagy én leszek a maradandó lelki károsodás, amiről majd beszélhetnek később a pszichológusuknak.

És csak nem bántam meg, hogy nem jelentkeztem tavaszi talira. Így szabad a szombat estém. :)

A kreatív írá kurzus egyre jobb. Dícsérik, amiket eddig alkottam, lehet, felrakom majd őket ide is. Kell az a női expresszivitás... :D

Csapongok, mi? :) Hát, tavasz van, csak ne lenne ilyen alfélfagyasztó ordenáré hideg. A farkasok kettétörnek a kanyarban.

Na, most kaptam nem kevés gondolkodnivalót.

Asszem, valahogy bevonzom a lila ufókat. Jobb bizonyíték nem is kell rá, hogy én sem vagyok normális. :)

Ezt az órát tényleg jól beválasztottam. Tanárúr egy arc.

Mellesleg szeretnék Firenzébe menni, most.

Nesze neked citromfa, csak le kellett írnom, erre kapok valamit, amitől máris megint mosolygok, és jól érzem magam. Tényleg ennyi volna?

Péntek, vacsora. Utána beszélgetés, de főleg Weöres-szeánsz hajnalig. Mért nem tanítják ezt az embert soha? Ez egy mágus volt. Tudott mindent.

(Eleve szürreális, hogy a kötet mindig pont olyan helyen nyílik ki, ahol kell. Értitek.)

Ákosnak nem köszönhetem meg eléggé a Psyché-kötetet. Van ez a boszorkány-dolog, amit némelyek már unalomig hallgattak tőlem, meg amúgy is a perdita költészet, mint olyan, szintén hozzám tartozik egy ideje. És ez itt valami olyasmi... eh, nem tudom megfogalmazni. De jó nagyon.

(Nem mellesleg, a legnagyobb szerepjátékos. Ilyet írni... és akkora humora van, hogy hangosan nevetek a nőn, pedig tudom, hogy ugye... honnan tudott ilyeneket?)

(Csak ne érezném megint azt, hogy az alkohol hatása alatt komplett idiótát csináltam magamból... tudom, minek iszik, aki nem bírja. De ezt most alighanem akkor is így érezném, ha nem ittam volna semmit. Nekem tehetségem van hozzá, hogy rosszkor, rosszat, de legalábbis érthetetlen hülyeséget szóljak. Nem, semmi konkrét nincs, csak belegondolok, milyennek láthatnak mások... és jézusom, én nem biztos, hogy barátkoznék magammal, ha valaki más lennék. Oké, ez így nagyon standard önsajnálós, nem is azért írom, inkább csak reménykedem, hogy ezt is értitek, hogyan értem.)

 

Sokkal profánabb ehhez képest a szombat, szintén egy vacsora, népesebb, merthogy egyesületi kung fus. Ámde megjelent Márk és Dulcam is, meg volt karaoke, és rengeteg pia. Nos, énekeltem. A társaság még életben van, de ezt, tartok tőle, vagy egy fél évig fogom hallgatni. (Mit fél évig... kedden nem fogok merni edzésre menni. Kizárt, hogy ne süllyedjek el...)

(Azért Si-heng arca a "Lazítani, próbálj meg lazítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld... " kezdetű Hofi nóta alatt minden pénzt megért. Igencsak röhögött ugyanis, és állítólag kérdezgette, hogy vajon direkt neki szólt-e a dalválasztás. Tömören, lol.)

Utána Artemisznél aludtam, aki folytatta a továbbképzésemet Weöresből. Még egy kötetet is elhoztam. El vagyok látva.

 

Szóval, az van, hogy Örökös Harry, és Alayne? Meg Kőszív, és szűz a kenderkötélen? És ribik a vezeklőcellában? És a köszvényes, meg az ő nagy tervei? Élettel megtisztelni a halált? Meg mágus? Hogy a magasra vetett varjúszemről el ne feledkezzünk? Keserű tej, meg cipő? Összegyűrt és tűzbe dobott levél?

És megfeketedett gyermekcsontok? Igen?

Nem mondom, Martin bátyám, tiszteletreméltó mennyiségű bazmeget hoztál itt össze. Ha meg mersz halni, mielőtt befejeznéd, méghozzá kurvagyorsan, rád gyújtom a koporsót.

Igazság, bosszú. Tűz és vér. Nubozdmeg.

 

Folytatást akarok!

 

(Ehhez képest az amúgy igen hangulatos Soseholt elég alulmotiváltnak érzem. De ez még nyilván változik majd.)

 

(Amúgy még mindig nem az új gép, ráadásul a másik, a változatosság kedvéért, rossz, szóval most az öcsémtől írok. Nyehh.)

A mai napnak van egy fontos tanulsága, mégpedig, hogy gyakrabban kéne az öcsémmel vsárolni járnom. Rég röhögtem ennyit.

A nap sérelme, hogy már nincs az az akciós Dell Vostro, amit kinéztem magamnak, szóval valószínűleg egy Acer lesz a befutó. Ekkora sérelem ért. Sajnálat háromra indul.

Tartozik még ide a nap könyvélménye, amennyiben nem és nem értem, Cersei ennyi aggyal hogy húzta eddig, és egyébként Martinnak álljon a hátába egy nagybőgő és a kolera pengesse. Mert amit itt művel, az a pofátlanság netovábbja. Avagy, olvassatok ti is Varjak lakomáját. És hogyan képzeli, hogy még nincs Sárkányok tánca?

Ez volt. Remélhetőleg a következő poszt már az új gépről megy. Jön. Vagy nem.

 

Ennyivel tartozom máról. De legalább görbül minden, szóval igen, végre megcsináltam, túl vagyok rajta. Oké, büszke nem vagyok a teljesítményemre. De kit érdekel, ha egyszer vége van?

Két dolog biztos: 1. számítógépes grafika vagy valami infós szakon jobban jártam volna, mert a gépek még mindig nagyjából azt teszik, amit akarok tőlük (legalábbis az egyetemen egyedülállóan jó tudással rendelkezem e téren), 2. dumálni még mindig nagyon jól tudok, a mai prezik élő és egyenes példái a szarból várat jelenségnek.

Most fáradt vagyok, megyek is pihenni. Meg apám megint hisztériázik a gépért, de sebaj, elvileg hetek kérdése az a laptop, de az is 1000 %, hogy ahhoz nem ül senki. És én se ide többit. Ezt a gyerekes hisztit nem az én ingerküszöbömnek találták ki.

(Egyébként meg Varjak lakomáját és Anita Blake-et olvasok. Előbbi mintha kicsit nehezen akarna indulni (és nincs Tyrion, hüpp), de jó lesz ez; utóbbi meg... kérem ide Edwardot. Nem, ő jelen esetben nem egy baltaarcú vámpír, hanem egy kissé szociopata bérgyilkos. Igen, én is a legjobb arcokat nézem ki... :))

 

Ja, és szombaton volt rbnc25, az nagyon jó volt.

Ünnepi 555. posztunk következik. 

Tegnapi klipes óráról hoztam egyet megint. Találós is lesz benne: kinek lesz ismerős a cucc szöveg alapján - mármint hogy mért érdekes, miben hangzott el, stb. - és kinek csak a zene maga, illetve van-e, akinek az se esik le. Válaszokat emailben kérném, ha nem tudnám, hogy még kommentelni is lusták vagytok, így marad a kommentbox. Lehet találgatni, élménymegosztani - mert amúgy érdekelne, van-e a klipről magáról véleményetek. Beszúrni nem tudom, alant lesz a link. És remélem, hogy hangja is van neki, itt az egyetemen nincs hangfal, nem hallom.

A szöveg:

Thom Yorke :
I'm a rabbit in your headlights
Scared of the spotlight
You don't come to visit
I'm stuck in this bed

Thin rubber gloves
She laughs when she's crying
She cries when she's laughing

Fat bloody fingers are sucking your soul away...
(Away....away....away....)

I'm a rabbit in your headlights
Christian suburbanite
Washed down the toilet
Money to burn

Fat bloody fingers are sucking your soul away...

Sample from movie Jacob's Ladder :
If you're frightened of dyin' and you're holding on...
You'll see devils tearing your life away.
But...if you've made your peace,
Then the devils are really angels
Freeing you from the earth.....from the earth....from the earth

White worms on the underground
Caught between stations
Butterfingers
I'm losing my patience

I'm a rabbit in your headlights
Christian suburbanite
You got money to burn....

Fat bloody fingers are sucking your soul away.....
Away, away, away,
Away, away, away.

 

A klip: 

UNKLE ft. Thom Yorke: Rabbit in your headlights