Árnyak Könyve Vol. 2.

Itten dorombol a Zora, úgy támaszkodik közben, hogy elneveztem Macsek Récamiére-nek. Per pillanat Fele Királyságot hallgatok, jópofák eléggé, és recenziót írok, a következőt. Meg persze ezt, mivel a fan club (=Felagund) már hisztis, és akkor kiknek fogok aláírt fotókat osztogatni, ha befutok, mint világhírű kritikus és regényíró és mizantróp? Fel fog hördülni a tömeg, hogy nem tisztelem a rajongóimat, és akkor jaj lesz nekem.

Na szóval, a munka még mindig jó. Volt vagy egy vagy két unalmasabb hét, de egyébként most megint pörgünk, mint kurva a lavórban, ma úgy mentem le ebédelni, hogy akkora volt a fejem, mint egy ZIL-plató, a folyton csörgő telefontól. Be van indulva a biznisz, és ez jó dolog, biza :) Az első munkahelyem, ami nem áll a csőd szélén, sőt :)

Meg csinálok most sok dolgot. Ha időm engedi, futkosok, de hamarosan valami rendszeres edzés után kell nézni, mert tényleg csak két nadrágom maradt. Éneklek is, most, hogy az MTT kórus beindulni látszik, és ezt élvezem. Meg most jött ugye a recenziók írása.

Az úgy volt amúgy, hogy Momo ír az Olvassbelének. És szólt, hogy ott is egyre több a munka, a szerkesztőség meg ugye kicsi. Összegyűjtöttem hát néhány írást - a lent olvashatót, azt a bizonyos tánckritikát és az utózmányt, valamint néhány filmes szösszenetet, és azt, amit a Tragédia animációjáról írtam. És tetszett nekik, a lentebbit rögtön közlésre érdemesnek is ítélték nagyrészt, ahogy lent is látható. Örültem :)

Az egyébként külön tetszik, hogy anyám is büszke. Ugyebár, ő nem dícsér orrba szájba senkit. Egyébként állítólag már épp mondogatta fateromnak, hogy mások pénzt kapnak azért, amit itt a blogon írok. Pénz most sem jár érte, "csak" a könyv, amit olvastam. De nekem ennyi elég is, meg persze az, hogy a nevem alatt jelenik meg írás, méghozzá nem is a saját kis zugblogomon.

Mostanság aktívabban elkezdtük tolni ezt a felügyelőbizottság-dolgot is az MTT-ben, ami jó, mert hatékonyság van. Meg egyértelműsített célok, és ilyenek. Jó lesz ez.

Meg egy csomó kisebb-nagyobb program. Holnap például sokan lányok szépen kiöltözünk, és így csinosan cukiba megyünk, mert az jó, és vicces.

Más egyéb... van. És nyilván mindig az elhallgatott az érdekesebb. Úgyhogy egyelőre így is teszek: hallgatok, fantáziára bízok, aztán, Siss tanácsára, hátradőlök, és élvezem a helyzetet. Hehe. :)

(Ja, a cím csak úgy van. Adj neki jobbat.)

Tegnapelőtt lenyomtam kb. 100 többé-kevésbé szabályos felülést, és néhány egyéb gyakorlatot. Ma futottam 10 perc fölött - valszeg bírtam volna még tovább, de ne rögtön az elefánt felemelésével kezdjük, és megint gyakorlatok.

Az az igazság, hogy eléggé eltunyultam, mióta nem járok edzésre. Egy kis poci itt, egy kis segg ott, de ez mind nem érdekelt volna, ha nem kell szembesülnöm vele, hogy a legtöbb nadrágom már nem jön föl, és hogy már én is cikinek érzem pászentos felsőt felvenni, mert még gratulálnak a hányhónaphoz. Ne értsetek félre, nem látom kövérnek magam, meg sose volt célom a gebe, mint ideális alak elérése, de egy új ruhatár anyagi kérdés is, és különben is, addig kell leadni, amíg nem kell sokat, mert most még csak pár centi meg kiló.

De most elhatároztam magam. Ugyan az akaraterő csődje vagyok, de csekély két hét alatt rávettem magam, hogy márpedig _valamit_ csinálni kell, ha már bármilyen pénzért tartott foglalkozásra spúr vagyok eljárni. Eleve, ha elkezdenék most valamit, akkor is fel kéne edzenem magam előtte, tök ciki, hogy még egy dohányos csiga is lehagy kábé bármiben.

Persze az igazi a kung-fu volt, úgy értem, annál keményebb és látványosabb eredményt produkáló dologgal még nemigen futottam össze, és sajnos ahhoz, hogy egy-egy teljes edzést egy az egyben, csak magamtól lenyomjak, energiám, meg időm se lenne. Vissza meg nem mennék most, majd talán egyszer. De ha ezt nem is valamit tehetek magamért, nem igaz?

Holnap megint izomlázam lesz, de közeleg az idő, amikor semmi sehol nem fog kattogni és fájni, mert újra valamiféle formában leszek.

Na, húztam vissza a diétás medvehagymasalimhoz. :)

Begfáztab.

Egy medicinlabda-méretű takony-tömböt érzek a felső légútjaimban, valamint (nyilván az egész hetes telefonálástól, mármint ugye attól, hogy ügyfelezek, de az IHB-n elfogyasztott jeges ital is bejátszhat) teljesen elment a hangom. Így jártok jobban, mert mikor visszatér, akkor is csak komoly hasizom- és légzésmunkával tudok hangot kiadni, és a végeredmény, az olyan is. Az IHB-t végigaktivitiztem, nem volt jó, iszonyúan zavar, hogy képtelen vagyok a beszédre.

Most aludtam vagy 5-6 órát, de rémeket álmodtam, meg nem igazán tudtam, mert alig kaptam levegőt, és egyéb mókák. (Nemtom, értelmes.e a mondta így, de át nem írom, az hétszentség.)

Szal, e. Szerintem alábecsültem a náthát, mikor csak 6-os csomag NeoCitrant vettem.

Állítólag írnom kéne ide. Na, lássuk akkor, mi van most, meg még előbb, hogy mi lesz.

Lesz kritika: Éhezők Viadala (könyvsorozat), Shame (film), és Irish Cat (étterem).

Aztán, régebben terveztem mitologikus posztot, igazából már lassan valamiféle tanulmánynak kéne megcsinálnom. Persze a Gonosz, mi más. :)

Ja, és csajposzt. Pontot kéne már tennem a végére, mert minél tovább vagyok egyedül, annál inkább növekszik a filmes jócsávók száma, és ha nagyon megugrik, nehéz dolgom lesz. :D

Ami viszont most van: új munkahely.

Szuper. Imádom.

...és ennél többet mégsem most írok róla, mert fáradt vagyok, mint az izé. Majd valamikor, talán holnap.

Breaking news: Felmondtam! Babonából nem nagyon írtam eddig erről, és még most is vannak averzióim, de a folyamat immár megállíthatatlan :) A dolog úgy esett. hogy annál a cégnél, ahol Siss és Áfi is dolgozik, és ami egy szállásfoglalási portál, kerestek embert. Illetve, mire én a képbe kerültem, felvettek már valakit, de az illető nem vált be, így kerülhettem be második körben én. Hétfőn voltam interjún, pénteken meg próbanapon. És az jól is sikerült - azért abban van valami örömbódottá, amikor az ember megkapja a saját accountját, meg a saját mappáját a mélek közt :) Eddig úgy érzem, jó lesz, a munka nem megtanulhatatlan, a kollégák jó fejnek tűnnek, a fizetés pedig sokkal jobb, mint itt, úgyhogy most örülés van.
Ma pedig megmondtam a főnöknek, először telefonon, aztán személyesen. Sokkal jobban fogadta, mint vártam, egyetértett abban, hogy itt valóban nem lehet annyira jól keresni, és hogy tudja, hogy innen mindenki továbbmegy fél-egy év múlva. Úgyhogy gratulált, megbeszéltük, hogy még egy hetet maradok - felesben a másikkal, szóval kemény lesz, de azt a hetet már féllábon is :) Meg amúgy is kell ennyi, a zsakmai hiúságom nem engedi, hogy csak úgy itt hagyjam a helyet, úgy, hogy senki nem tud semmit.

Társasági rovat: Tegnap megvolt a farsang, jó volt, szép volt. Nem mondom, hogy nem lehetett volna ügyesebben szervezni, mert de, viszont az emberek jól érezték magukat, és ez a lényeg :) Táncoltam sokat (kösz, fiúk [és lányok]! :)), volt szép ruhám Lyona jóvoltából, meg olykor beszélgettem is mindenféle népekkel. Nagyon tetszett, hogy a community vevő volt a steampunkra, elképesztő göncöket láttam, és jó ötleteket, nagyon jó hangulat lett tőle :) Ma kissé izomlázam van, ahogy itt ülök bent, de kipihentem magam valamennyire, és jól érzem magam. 
Jövő héten szombaton pedig újra csapatjuk, 90-es évek retroparti lesz egy környéki helyen, azt nem hagyom ki, gyertek ti is, ha akartok, mondom a részleteket.

Tévéműsor: Elindult a Megasztár. Mivel csípem a tehetségkutatókat, ennek örülök, még akkor is, ha már most látszanak azok a hibák, amiért a legutóbbi széria nagyon nem tetszett. Sajnos nagyon elmegy a dolog egy olyan irányba, hogy kit miért kell sajnálni, megérteni - miközben az éneklés kéne legyen a lényeg, és a műsoridőnek meglepően kis hányada szól erről. A szerkesztőknek kissé fura koncepciója van néha - viszont már láttam egy-két jó figurát.

Kultúra: Múltkor egy unalmas délelőttöt töltöttem épp a (mindjárt ex)munkahelyen, és az internet is elfogyott. De aztán eszembe jutott, hogy nézem én egy ideje ezt az Éhezők viadala - franchise-t, biztos valami tininyál Mary Sue-val, de egynek jó lehet. Fel is mentem a scribd-re, hogy elolvasom.
És hű. Egészen hihetetlen mértékben szippantott magával a könyvsorozat - oké, én csípem az ifjúsági irodalmat egyébként is. Csak nem gondoltam, hogy ez jó. 
Bővebb kritikát majd írok róla később, mert megérdemel egy önálló posztot. Addig is, olvassátok.

A mai egyike azon ritka szombat délelőttöknek, amikor jó dolgozni. Nincs sok munka, csak épp annyi, amennyivel nem unom magam, de bőven van időm mellette mást csinálni. De jó, hogy van értelmes feladatom, otthon alighanem megnéznék egy olyan filmet, amit már láttam, és mosnék, ami azért annyira nem produktív.

Mondjuk az IHB miatt most se aludtam sokat, de pénteken igen, ez a kipihentség tart még most is. És persze a napfény is segít, bár olyan hideg van, hogy a farkasok kettétörnek a kanyarban.

Még az se nagyon tört le, hogy a főnök már megint minket ekéz valamiért, amihez közünk ugyan van, de ami végső soron nem rajtunk múlott, nevezetesen, hogy nem lesz csoportunk (meg egyéb vendégünk is alig) februárban. Pedig most igazán meghajtottuk az értékesítést, egy szava nem lehetne.

Az már mondjuk annál nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a fene se tudja, mikor lesz fizu februárban, de ma ezen se fogok idegeskedni, attól nem lesz jobb. Ma ez pusztán egy újabb motiváció az álláskeresésre.

Mindegy. Napfény.

...hogy most végre fent lehetek sokáig, mivel holnap nem dolgozom, van kajám, van piám, van jó film a gépemen, könyv, amit olvassak, viszont nincs semmi sürgősen megvágandó zene, vagy javítandó levél, vagy egyéb meló...

...nos, most leragad a szemem. Pedig korán van még, éjfél körül, sajnálom az időt ilyenkor az alvásra.

:bagoly: :out of order:

Egy vallomással tartozom. Nem olvastam sok Sherlock-könyvet. Egyet igen, a Sátán kutyáját, azt is kb. 15 éve. Egészen a legutóbbi időkig nem is nagyon hozott lázba a dolog, valamennyire ismertem a sorozatot (a Brett-félét), belenéztem pár feldolgozásba, megvoltak a Sherlockhoz kapcsolódó sztereotípiák, de ennyi.

Aztán jött az első Sherlock-múvi, steampunk-jelleggel, kúlsággal, és tetszett. Megnéztem aztán a BBC-sorozatot is, és az is bejött. És most jött az Árnyjáték, és asszem, be kéne végre pótolnom az irodalmi hiányosságot.

Pedig ugye pont azokat a verziókat láttam, illetve azok tetszenek, amik a leginkább eltérnek az eredetitől. De akkor is meghozta a kedvemet. Kíváncsi vagyok, hogy pontosan miből dolgoztak - eddigi tapasztalataim szerint pl. Watsont divat volt egy pipogya szancsópanzának beállítani, de ugye, a mostani tendencia szerint azért megteszi ő is a magáét. Most érdekel, hogy eredetiben milyen is ő. És ilyenek.

Egyébként szeretek itt lakni, ahol most. Mert ha például este kitalálom, hogy nincs semmi dolgom, ezért mért ne menjek moziba, és látom, hogy a Sugárban negyedóra múlva kezdődik a film, akkor még úgy is pont odaérek kezdésre, hogy popcornt is jut időm venni.

Hogy a filmről is ejtsek szót, nagyon szórakoztató, ha tetszett az első, ez is fog. Tudtam rajta nevetni, el tudtak sodorni az események, és iszonyúan tetszett a stílusa. A steampunk menthetetlenül beszippant.

Ha már steampunk, ma voltunk fotózni többen, lett végre rendes CV-képem, valamint asszem, összehoztam a farsangi ruhámat, le is lett fotózva. Kíváncsi leszek a végeredményre :)

Bocs mindenkitől, ez ilyen szétesett bejegyzés lett, mindjárt megyek is aludni. Előtte még lehet, hogy lektorálom az öcsém angol bemutatkozó levelét. Amúgy roppant bosszantó, ilyenkor bezzeg tök jól megy, és úgy lököm az alternatívákat, és simán úgy írok, hogy nem gondolkozom rajta sokat, nincs baj amúgy a beszéddel sem. De bezzeg interjú alatt filmszakadás, földindulás, és az ajtón kilépve jutnak csak el az agyamig hótt egyszerű alapszavak. Elég gáz már csak azért is, mert voltam  már nem egy interjún, én magam is interjúztattam már, nem kéne, hogy új legyen a helyzet. Valszeg az tett rosszat, hogy az interjúztató ismerős-valakije. Vagy nemtom, péntek 13 volt. Azért nyehh. Nagy-nagy nyehh. Mert ha tényleg csak interjúnál jön elő, akkor nem tudok rá tréningezni nagyon. Az egy olyanfajta stressz, amit nem sűrűn van alkalmam tapasztalni, ezért új és ijesztő.

Mondom én: nyehh. Alszom.

Így írni egy kicsit olyan, mintha be lennék csípve, pedig nem.

Valószínűleg attól jó a hangulatom, hogy a mai recepciós meeting jól alakult - mármint, az ilyenek többnyire arról szólnak, hogy találkozunk mi mind, meg a főnökség, és ők kollektíven lecsesznek minket. Most félve indultam neki, mert két emberem is a kirúgás szélén volt, majdnem három, és ez akkor is ciki, ha maguknak köszönhették. Én azért egész múlt héten Petrocellit játszottam, ügyvéd és nyomozó voltam egy személyben, hogy valahogy megvédjem őket a főnökség előtt, nem tudom, az használt-e, vagy a józan eszük, de mindenhogy örülök. Ezzel együtt a meeting folyamán vagy háromszor-négyszer úgy voltam, hogy most felállok, odamegyek, és adok mindkét főnéninek egy-egy irdatlan visszakezest, utána meg felhúzom a szájukat a szemükre, hogy lássák, mit beszélnek. Ilyen cinikus, hazug embereket rég láttam, mint ők.

Na, de legalább ezen is túl voltunk, különben is inkább a gúnyolódás, mint az üvöltözés, ezen még lehet mosolyogni, miközben erősen a nyege-nyegére gondolunk.

A jó kedvemet okozhatja az is, hogy úgy öltözöm, ahogy. Újévi fogadalom ugyan nem volt, de valami hasonló indíttatásból találtam ki, hogy márpedig nekem mégiscsak nőiesebben kéne öltözködnöm, elvégre. Be is gyűjtöttem pár bókot, valamint eleve mindig könnyebb jól érezni magam, ha tudom, hogy jól nézek ki. Hiú vagyok, és felszínes.

Más kérdés, hogyha a bók egy nyomulós töröktől jön, az jó vagy rossz. Igazából elmondom, hogy a tosznak volna kedve pont vele inni menni (annál is inkább, hogy kábé az aktivity nyelvén társalgunk, én angolul, olaszul meg magyarul, ő németül és törökül, meg kicsit oroszul, szóval pont nincs közös halmaz). Viszont, mint ahogy máshol már kifejtém volt, rendesebb pasik nem halmoznak el éppen ajánlatokkal. Szóval, gyengébb pillanataimban "ha ló nincs, jó a szamár is" alapon meg is ígérem, aztán persze nem győzöm lepattintani őket. (Mert ezek bezzeg - a valahol biztos létező rendes fickókkal ellentétben - nem adják fel egykönnyen.)

Mindegy, a jókedv az jókedv, akárhonnan jön, és most éppen van, még úgy is, hogy kb. 1ig bent ültem, és leltárlistákat pötyögtem. Még az éjszakain is sikerült valahogy elnevetnem magam minden látható külső ok nélkül (de belső oka se nagyon volt, nem olvastam vicceset, és nem hallgattam vicces zenét), megdöbbentvén ezáltal mindenkit, aki nem volt részeg a buszon - az ilyen járatokon én is ahhoz vagyok szokva, hogy a többség alszik, öklendezik, vagy köpködi az ellenőröket.

Itthon most minimálhedonizmus van egyébként. Vettem egy nonstop közértben háromféle almacsipszet, most fogyasztom, és nyitókeringőzenét hallgatok. Jó lesz ez, asszem.

Ja, tudom már, mivel akartam kommentet generálni! Van kérdésem.

A dilemma a következő: le terveztem vágatni a hajamat, egész rövidre. (Jól meghökkentve ezáltal mindenkit, még én se tudom magam így elképzelni, pláne ti.) Viszont most bólintottam rá egy tábori NPC szerepre, amihez (szerintem) jobban illene, ha hosszabb maradna - és ha most rövid lesz, az meg nem nő addig. Milyen legyen?

Kényes kérdés, mi? Tudom, hogy irigylitek a problémáimat :P

(Abból mondjuk van több is, de most épp nincs hangulatom foglalkozni vele.)

Nem tűntem el, hamarosan jövök újabb posztokkal. Nekem emlékeztető, nektek meg trailer az alábbiakról:

• filmek, amiket az utóbbi időben láttam - elképzelhetően külön bekezdést szentelve a szuperhősös alkotásoknak (:geek:), de biztosan megemlékezve az Éjfélkor Párizsban-ról (:art:)
• lehet, hogy rajzolok néhány kósza sort különféle mitológiai dolgokról, főleg skandináv irányból, de aztán lehet, hogy a "gonosz" karakterek kúlságáról értekezek majd  - vagy két külön post lesz
• rövid pársoros a két lájvról, ami most volt
• arról, hogy mért nem lennék tanár hosszú távon
• tőlem szokatlan girl-talk jelleggel, top-cca5-híres-pasas-akihez-sosem-lesz-semmi-közöm-pedig-el-tudnám-viselni lista :)
• ha-én-gazdag-lennék jellegű tiráda, a főnökömék legújabb visszautasíthatatlan ajánlata általi ihletettségben (ezt de szépen mondtam, ázzeg)

Bejegyzések visszatéve, a kommenteket nem volt energiám egyenként, eleve szövegként szedtem ki a cache karmaiból, úgyhogy ömlesztve, tőlem, ahogy jött. Nem túl elegáns, de valami. A dátumokkal lehetnek még pontatlanságok, de oda se neki.

A nekrológ íródik, meg utána minden más. Szerdán temetés, nem lesz egyszerű. (A részvétnyilvánításokat nagyon köszönöm, jól esik, hogy gondoltok rám.)

Küzdök a gyásszal, az obsession-ökkel, a kilátástalansággal, a fáradtsággal, a megnemértettsééggel. Vannak jó pillanatok, de abból van kevesebb. (Igen, tudom, Afrikában éheznek a gyerekek.)

Hát, ez van.

Mi a pitlit akartam én ma csinálni? Nagyon úgy rémlik, hogy volt valami dolog ma délutánra, ellenben a jóistennek se jut eszembe. Találkozót beszéltem meg valakivel? Venni akartam valamit? Takarítani? Aludni?

Ha valaki úgy érzi, tud olyat erről, amit én nem, kérem, jelezze.

Mindegy, ha addig egyéb nem lesz, legalább lesz több időm zenét válogatni a t. refortos (valamire ugye csak jó volt ;)) tanártánchoz. Mivel, úgy fest, én tanítok nekik. Jó buli lesz :)

Amúgy ezt is főleg azért, mert az se jut eszembe, miről akartam ide írni.

(Például biztos nem a vacsoráról, ami annyira finom, mint amennyire nem szakadtam bele a kitalálásba. Telki zöldségek és egyéb mirelit zöldség bazsalikommal és kakukkfűvel, tejszínes szószban, valamint csirkemell, majorannával és borssal, hagymaágyon, sajttal a tetején. Istenkém, mennyire nem akarom azt a tepsit elmosni, de mennyire finom lett!)

Zora egy arc. Ma reggel a fotelban találtam rá. Mikor a közelébe értem a hátára fordult, mancsokkal a szélrózsa minden irányába - és teljes kövérségével belesüppedt a bútorba, közben a szokásos jóindulatú, ám totálisan értetlen tekintetével bámult. Úgy nézett ki, mintha egy zsírral töltött kucsma. Nagyon röhögtem, kezdem sajnálni, hogy legalább a telefonomon nincs fényképezőgép.

A nap folyamán viszont kijött rajta a vesebaj (pontosabban, olyan, mint aki fel van fázva - történhet ilyen egy macskával? most épp a kádból ivós fícsörjét se csinálja, szerintem hidegnek érzi a vizet a talpa alatt), szóval este bele kellett erőltetnem valahogy egy tablettát. Munka volt azért lefogni, szétnyitni a száját, belejteni a macskába a cuccot, és úgy ügyeskedni, hogy ne köpje ki. Ezt végigcsinálva, valamint azt látva, hogy árnyékkergetés közben Zora simán felfutott a villanykapcsolóig a falra, néha nem is hiszem el, hogy ez ugyanaz az állat.

Ma egyébként jót túráztam, benéztem ugyanis a holnapi Meraxes-parti időpontját - de legalább lett időm elmenni az IKEÁba, hogy egy csomó felesleges dolgot szerezzek. Képkeretet például, szalvétát, irattartót, ilyesmiket. Valamint a kajarészlegnél sem tudtam megálljt parancsolni, így a vacsorám korpás kétszersült volt lazackrémmel, és vörösáfonyaszörppel.

Ja, és Őrség-könyveket olvastam újra. Tehát megint előjött bennem, hogy meg kéne tanulni oroszul. És sajnálom, hogy holnap 5kor kelek, így ugyanis nem tudom megnézni a filmet most. Gyász.

Viszont kitöltöttem a népszámlálós ívet is a lakásra. Egy gonddal kevesebb.

Nna. Ma volt itt apám fúrni, feltettünk néhány képet, meg egy órát, meg a tükrömet. Még Yodának is lesz helye, ha fater vesz egy új képüveget ahelyett, amit eltört. És végre van olvasólámpám! Innen már nem sok van hátra, némi alkoholos filc, meg festék.

Kiporszívóztam továbbá a laptopot, valamint a biztonság kedvéért feltámasztottam könyvvel, hogy kevésbé forrósodjon fel. Nem tökéletes, de eddig egész jól bírta kilépés nélkül, és a flashlejátszó is megy. (Sims!)

Ezen kívül tegnap elhoztam két teli szatyor second hand cuccot, amit a keresztanyám hozott Svédországból. A hétvégén nem keveset fogok mosni, de nagyon tetszenek.

Szal, minden szép és jó lenne (a munka feletti konstans nyervogást most hagyjuk), ha nem az lenne az este híre, hogy a Papa tüdőembóliával kórházban van. Bár állítólag könnyen megoldható gond, azért nem vagyok nyugodt, elvégre 85 éves. És én megígértem neki, hogy megtáncoltatom az esküvőmön. (Mondjuk, ha azt tényleg megérné, azzal asszem, igen hosszú életet biztosítanék :P)

Csak elkezdtem írni. Mondat még mindig nincs, de úgy döntöttem, nem érdekel, és benyomtam a lejátszóba Faithless-Insomniát, Sash-Stayt, és Mortal Kombat theme-et. Valahogy megy, kicsit többet látok a dolgokból, mint azelőtt.

Most kikapcsolódásnak Alvin - Pontjókor, na meg Tükörbe tudok nézni, ugye.

Informatív bejegyzésünket olvasták, köszönjük a figyelmet.

Nna. A táborkritika nagy része kész; de még várok hozzá infokat.

Addig is elvertem Akinatort Asha Greyjoy-jal és Szoukiannal. Ez utóbbiról mondjuk nem is lehet olyan egyértelműen megmondani, hogy varázsló-e vagy harcos, és hogy férfi-e vagy nő :) Előbbi meg princessnek princess, lévén a Vas-szigetek királyának lánya, no de ezzel tipikusan el lehet vinni egy barchobaprogramot a sírig, mert ugyebár... :)

Egyébként egészen hihetetlen, de széles e neten alig találok hozzá valami illusztrációt, mármint A fogadós énekéhez. Oké, ez nem az a tipikus accept-the-quest-get-the-loot fantasy, de már majdnem baszós-kardozós (not, habár van benne mindkettő ;)). És oké, nem olyan ismert, de azért nem mai, és hallottunk már róla. Hogyhogy senkit sem ihletett még meg? (Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy na majd én. Hahaha.)

Vagy nem. Igazából indig akkor kerülök rendesen a gép elé, mikor teljesen fáradt vagyok, a munkahely meg nem számít. Ott egy mondatot nem tudok leírni, mert leütök egy betűt, és az kettő perc múlva jelenik meg - és lassan, egyenként. Embertelen, nem lehet elviselni.

Kár amúgy ez a fáradtság, sok gondolatom van, amiről írnék. Össze akarok hozni egy táborértékelőt - szigorúan a szervezők, elnökség, majdani szervezők, ilyesmi részére, nem akarok mindenkinek mindent külön magyarázni, nem is tartozik minden háttérinfo az smt-kre, valamint ha valami hibát esetleg nem vettek észre, az talán jobb is úgy. Aki szervezés okán tanulni akar, annak menjen. Ehhez kapcsolódóan akarnék kezdeni egyfajta koncepcionális vázlatot a jövő évi táborról - nem akarnék főszervezni, de szívesen ötletelnék azért rajta. Volna mit.

Aztán kéne állásokat is böngésznem, de ma is lusta vagyok frissíteni a profilomat bármelyik oldalon. Shame on me. Mondjuk nem is annyira sürgős, hiszen ugyan nem érzem jól itt magam, de nem elviselhetetlen; és meg vannak velem elégedve, a pénz is nem annyira vészes (ha csak néha jön akkora jatt, mint mondjuk ma, az már sokat dob. Reggel 10ig már is zsebeltem 2000-t, csak azért nem többet, mert valamennyit megosztottam a szobalánnyal. Ez önmagában nem sok, de hosszú távon sok kicsi sokra megy).

Voltaképpen olvasni is akartam, meg filmet nézni. (Melyiket? Teli van a gépem...)

Előtte meg még elmesélem, hogy tegnap voltunk Encsivel a Kertem nevű helyen. Eddig nem ismertem, nem is olyan olcsó, hogy sokszor akarjak oda menni, de a jó nevű italok (Iszap, Almás pite, Toni Körtész) finomak voltak, volt egy hangulata a dolognak. És van ott jóféle balkánburger is. Szal, ki is maradtam tegnap hajnali 3ig, 2 óra alvással, enyhén aznaposan mentem melózni, élmény volt.  Na, tehát ezért vagyok fáradt. De most már csak kibírom es... *horty*

Az jól esik most.

Jelenleg még nem írok a munkáról, ha nem muszáj, nem foglalkozom vele, olyan jó ez most :)

Egyébként régi NES zenéket hallgatok, egy retro jellegű játék hozta meg a hangulatomat. Chipset-zene for teh win.

Igazából megyek is aludni, csak közöltem, hátha valakit érdekel.

Merazjó.

Mindent akarok. Megnézésre váró filmek, tánc, csapat és tábor, munka, de pörgősen, saját cuccokat csinálni és eladni, szociális életet élni, buliba menni egyik, majd másik helyre. Rendet rakni itthon. Rendet rakni Csepelen. Megvarrni régi ruhákat. Mesét és világot írni. Focit nézni. Táncolni még többet. Fecóval lenni.

Hát, a töredéke sem fog. Ha totómilliomos leszek, kkor sem lesz több az időm, de legalább felszabadulna valamennyi a pénzkeresetből, és akkor már csak a maradék hárommillió dolgot kéne bezsúfolnom valahova.

Addig is az alvásból faragok. Fúj.

El sem hiszem, de úgy fest, nagyjából minden megvan. Holnap már csak pakolni kell, nem kell vásárolni rohanni, sem készíteni még hatvan tonna mindenfélét.Aludni fogok farsang előtt? Ilyen se sok volt még...

Ma beszereztem végre egy toll-legyezőt. Zsír.

Viszont sikerült délután hideg vízben zuhanyozni, mivel öcsém kifürödte a melegvizet, ami nem tipikus tőle, viszont nem jól jött ki, furcsán érzem a torkomat, szerintem megfáztam. Épp jövök ki a hasmenésből, nem is tudtam, mi hiányzik.

De sebaj, Holnap Szörnyek Keringője. Fecóval ugyan nem gyakoroltunk, mert nem jutott idő rá, de bízom benne :) aki úgy tud cselezni labdával, annak létezhetetlen, hogy pont egy keringő ne menne :)

Hasmenés már alig, helyette fejfájás. Egész nap dolgoztunk Ratzzal és Narbbal. Igazából jól jött volna egy kis segítség, de ismerjük az mtt-t ugye.

A baj csak az, hogy holnapra is marad, pedig még kellenének dolgok. Először is kéne cipőt venni, mert nincs, kicsit ki kéne igazítani a ruhámat (bár azzal még lehet, hogy meggondolom magam, mivel a barna fűzőmet végül nem kérték el, és ahhoz megy a Narb-féle Barnaszem, amit a lepen vettem). Aztán kéne némi időt tölteni Fecó jelmezötletével is, mert az sem készíti el magát, kéne egy új kesztyű is, és persze, ha már fentemlített alulírott, kéne vele találkozni is, mert úgy a jó. Ja kéne vele gyakorolni táncot is.

De mindegy, eldöntöttem, hogy nem fogok belehalni a díszítésbe, mert ember vagyok, és van elég foglalkoznivalóm ezen kívül is. Akinek egyetlen egy rossz szava lesz a dizájnra, annak a fejét meg szívfájdalom nélkül fogom kedélyesen beletolni egy hordó akrilfestékbe, és még az is lehet, hogy seggberúgom utána. Tudomásul kell venni, hogy szívességből csináljuk, és bárkinek közbejöhet bármi.

Ettől függetlenül jó lesz ez. A személyes maximalizmusomat, ha még lenne, nem biztos, hogy ki fogja elégíteni, de szerencsére nekem olyan már nincs, azaz leépítem épp. Észre kell venni azt is, ha jó egy dolog, és ez jó. Mert az. :)

A nagy hidegben Dűnét olvasok - igaz, egy cirkoruha nem lehet egy kellemes alkotmány, és a vízfegyelem úgy általában elég gáz, de azért most oda tudnám képzelni magam egy nem túl hűvös klímájú sivatagbolygóra.

Szóval, Dűnét olvasok, és az első film zenéjét hallgatom, by Toto - az a mozinak nem hívható tákolmány ugyan csak egy celluloidra hányt talicska fos, viszont a zenéje istencsászár.

Ezenkívül épp befejeztem egy komolyabb etapot a recepción megint. Két út áll előttünk az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan az egyik, hogy véglegesítenek, merthogy épp átvariálják a műszakokat, és valaki előre is lép. A másik, hogy minden így marad, akkor viszont keresnem kell még valamit e mellé - de jó volna maradni mindenképp. Nem szerepelt a terveim közt a vendéglátóipar, de egyrészt én spontán dolgokból többnyire jól jövök ki, másrészt ebből is csak tanulhatok, harmadrészt, ez egy újabb bizonyítéka a sokoldalúságomnak. Persze motiválna a pénz is, bár nem fizet valami sokat - viszont sokkal jobban örülök az elismerésnek, hogy jól csinálom a dolgomat, szokásos kezdő bakiknál nagyobb dolgokat nem vétettem. A főnöknőm ma mondta, hogy meg van velem elégedve, és az ilyesmi nagyon jó. A csapat is tetszik, az éjszakás váltások, meg a nappalosok is jó fejek, és ez még akkor is fontos, ha konkrétan együtt, párhuzamosan nem dolgozunk. Itt baromi fontos, hogy át tudjuk adni, amit csinálunk, és ez csak akkor megy, ha van némi összhang :)

Na, majd meglátjuk. Egy biztos, az xp miatt már megérte :)

Más kérdés, hogy időm, az nincs, és sajna pont farsang előtt nem tett jót a dolgoknak, hogy váratlanul ma is melózni kellett. Na mindegy, megoldjuk :) Si Deus pro nobis, qui contra nos? Vagy mi... :)

Bocs, skacok, ennyi telik tőlem. Három nap tizenkétórázás, a vége elég tömény, és mélyvíz (bár a többiek - incl. főnök -  szerint is a teljesítményem nem rossz, és még bőven beleférnek a hibáim is a tanulópénz kategóriába), és ma még egy kis tábszervi összehangolódás, csak amúgy lazán. Az energiám kábé nulla, megyek is aludni, de majd szeretnék bővebbet írni erről. Recepciósnak lenni kihívás, és ha nem is álomállás, de jó sok tanulságot hordoz. Egyelőre élvezem.

Ellenben most beájulok az ágyba, holnap még lesz egy sor elintéznivalóm.

Csak még meghallgatom egyszer, hogy O'neill, O'neill, jó a fegyvered... ehhez a dalhoz, asszem, ennyire végletesen fáradtnak kell lenni.

Még azért annyit elmondanék a kód kedvéért, hogy kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Amellett, hogy sok mindent át kell hozzá gondolni, nagyon igen.

Fáradt vagyok, ami kár. Ki akarok írni magamból valami jót, de már az sem megy. Na mindegy, remélem, ha bent marad, szép álom lesz belőle.

Ezúton közlöm, hogy a Heroes III csal. Ez egy ilyen sztrovacsek.

Avagy, Fecónál vagyunk, bort iszunk, és viccből blogolok, mert még kb, 10 percig nincs semmi dolgom.

Jóság van, e :)

Ja, azt kihagytam, hogy Bryan Adams húzza a hangfalból. Ááááj níííd számbádi... :D

Najó, most fejezem abba, mielőtt még több butaságot hordok össze :)

Sűrűsödik, azt. Ma felhívtak a hotelrecepcióról, hogy akkor be tudok-e ugrani hétfőtől három napra, meg a következő vasárnap-hétfőre is. 7től 7ig, tizenkétórázás lesz tehát, ráadásul itthonról nagyjából fél hatkor kell indulni, hogy hétre beérjek. De legalább fizetnek. Így öt nap alatt egy fél havi bér meglesz, ha jól számolom. Zsír, lesz helye.

Hátrány persze, hogy csúsznak a tervezett dolgaim, de oda se neki.

A másik meg, hogy azért egy kicsit félek. Pár óra betanulás volt, és elég sok mindent el lehet rontani... na mindegy, nem parázok, csak feltalálom magam, meg van telefonos segítség is. És remélem, nem pont most találja ki egy busznyi francia, aki más nyelven nem tud, hogy most akar jönni :) Bááár, ha kitalálják, és kézzel-lábbal megértetem magam, akkor már talán rájuk is tudok beszélni valami hop on-hop off túrát, vagy ilyesmit, amiért jutalék jár. Szóval, jöjjenek csak! :D

Ezenkívül épp egy némileg giccses családi naptáron dolgozok a keresztanyámnak. Eléggé elegem van, de ma végezni akarok vele. Vasárnap leszállítom a nagyinak, viheti is ki Svédországba. És soha többet nem vállalok ilyet (ami nem igaz :P). Addig is, Clawfingert hallgatok, hogy csökkentsem a rózsaszín babafejek és a margarétás hátterek okozta vizuális tavaszt.

De hülyén hangoznak a hétköznapok svédül...

Nna, le lettek fixálva a családvezetőim, valamint az identitásunk. (Szupertitkos, ne is kérdezd.) Cool. Beindult az agyam, és jó a kedvem. A cím meg azt mutatja, mit hallgatok. A Genesis jó zene, ettől a darabtól meg határozottan lelkes és pörgős lesz az ember.

Semmire. Na jó, van, de blogolásra pl. alig.

Egyébként volt szilveszter, abban meg arconpörgés is jól, egész jól szórakoztam :) Belekezdtünk a táborszervezésbe, merőben elméleti még a dolog, de előre is élvezem. Jó családvezeket kaptam :) Meg lesz farsang, meg előtte LEP.

Közben munkaügyben is kéne lépni, ha még pár napig nem kapok telefont, összevonom a szemöldököm.

Szobát is kéne rendezni, de szerintem ma spontán ötletből kiindulva inkább műhelyt csinálok a pincéből. (Csak ne lenne lent 16 fok... na mindegy.)

Megyek is, és teszem, amit kell - nem is írok összefoglalót, se az évről, se az évtizedről. Tapasztalataim szerint ettől nem lesz valaki bölcsebb - idő közben is, illetve főleg akkor kell levonni a tanulságokat. A múlt nem egy lezárt valami, aminek a végén egy papíron lecsekkolhatjuk, mi minden volt benne, hanem egy folyamatosan változó valami, a nyúlványai pedig messzire érnek. Egy időszámítási pont miatt vonjak mérleget? _Mindig_ észnél kell lenni, és _mindig_ tanulni kell a történtekből, nem csak évváltáskor. A fejlődés folyamatos dolog.

"Minél határozottabban állítasz valamit, annál valószínűbb, hogy az ellenkezőjét teszed a későbbiekben." Tehát a fogadalmaknak se sok értelmét látom.

Így tehát nem is fogadtam meg semminek a teljesítését, járok tovább az úton, ahogy eddig - úgy, hogy "nem adok mást, csak mi lényegem."

Na.

Átrendeztem a szobámat, illetve, az első fázissal kész vagyok. Most van helye a karácsonyra kapott polcnak, fel is raktam rá a zsír új Martin-könyveket jól. Meg három tonna egyéb cuccot. És letörölgettem a pár éves port homokot a dolgaimról, tisztaság van. A szekrénysor átrendezése a jövő évre marad.

Holnap meg szilveszter. Fecó haverjaihoz megyünk, akik amúgy is ismeretlenek, és állítólag még köztük is lesz "néhány érdekes arc". Nem tudom, mire számítsak, de szerintem preventíve viszek a Celebrom-féle mézes szilvából. :)

Egyébként meg úgy néz ki, nemzetségvez leszek a táborban. Sőt, már arról is van valamiféle elképzelésem, kik lesznek velem családvezek. Még nem biztos semmi, nyilván, meg ha az lenne se dumálnék, amíg nem illik, de na. Jóság ez is. :)

LEPen meg végül nem adok elő jelmezekből, mert nem fér az időbe (és hála a magasságosnak; csak azért ajánlottam, mert azt hittem, nincs elég program, de van, így nekem se kell külön készülnöm), viszont úgy fest, fogok táncolni. Ezt akartam kevésbé, mert ugye lesz Coincidance, és én ugye hozzájuk képest... de aztán rájöttem, hogy van olyan ötletem, amit ők biztos nem hoznak, de illene ide, és meg tudom úgy csinálni, hogy ne tűnjek bénának mellettük, szóval e. Remélem, jól fog elsülni. Csak gyakorolni kell :)

És egy kódoltabb, mert csak nem bírom ki: Valaki még mindig nagyon nincs képben mostanában. Vagy nagyon álszent, és játssza az agyát. Ez egy dolog, de mért van nekem mindig közöm olyasmihez, amihez nem szeretném, hogy legyen? Avagy, megint új dolgokat hallottam, éljen a pletyka.

Simán kiérdemelnék egy ilyen pólót. Mert hol van még egy hülye, aki tovább bent marad az utolsó előtti munkanapján, úgy, hogy a főnök még tartozik neki?

Maximalista is tudok ám lenni.

Egyébként nagyon gondolkozom azon a saját szalonon, már persze, ha majd egyszer pénzem lesz. Pro, hogy jó vagyok ebben a szakmában, kontra, hogy a saját tervezés bőven nem elég, igazán nívós ruhákra meg nem lenne tőkém. Ha már egyszer lesz, nem csak egy kis szalont akarok, ami elvegetál valahogy szalagavatótól szalagavatóig, terhes menyasszonytól terhes menyasszonyig, hanem olyan jót, ahol elégedettek az emberek.

Persze szívesebben adnék olcsóbban, emberi árban ruhákat, leginkább azért, mert pontosan tudom, mennyit érnek még a márkás modellek is. De olcsó húsnak híg a leve, van aki elve ezért be se jön. És ha a ruha maga nem is, a név és a legfrissebb divat elég sokba van...

Az igazi az volna, ha lenne egy nagy szalonom, mindenféle ruhával, aránylag nagy területen. Álmodik a nyomor...